Kolibri

A tudósok a kolbrik repülését leginkább a rovarokéhoz hasonlítják

Csak egyetlen madárfaj él, amely valóban képes visszafelé repülni

A madarak világa elképesztően sokszínű: vannak apró énekesek, mint az ökörszem, hatalmas, repülésre képtelen óriások, mint a strucc, vagy épp zuhanva vadászó szárnyasok, mint a szula. Mégis csak egyetlen olyan faj él az egész bolygón, amely igazoltan képes valódi, stabil hátrafelé repülésre: a kolibri.

A kolibrik nemcsak elképesztően változatos és színes megjelenésükkel, de különleges repülési technikájukkal is kiemelkednek a többi madár közül. Az IFLScience beszámolója szerint ezek az állatok másodpercenként akár 80 szárnycsapást is képesek kivitelezni, a sebességük pedig sok esetben a vadászgépekével vetekszik.

A repülésük kulcsa azonban a különleges váll- és csuklóízületükben rejlik, amely lehetővé teszi, hogy szárnyaikat nyolcas alakban mozgassák, hasonlóan bizonyos rovarokhoz.

Kolibri

A kolibrik másodpercenként akár 80 szárnycsapásra is képesek

Photo by Zdeněk Macháček on Unsplash

Ez a mozdulatsor az, ami lehetővé teszi, hogy ne csak lebegjenek, hanem hátrafelé is folyamatosan tudjanak repülni; olyan módon, amit egyetlen más madárfaj sem tud tartósan kivitelezni.

Néhány madár tud ugyan rövid ideig hátrafelé haladni, de

a kolibrik ezt a képességet precízen, hosszú ideig és teljesen célszerűen alkalmazzák. Ennek egyik kulcsa, hogy képesek az emelőerőt nemcsak a le-, hanem a felfelé csapás során is előállítani.

A kolibri egy rovarszerű repülési stílust alakított ki a gerincesek testfelépítésén belül. Ugyanazokkal a karcsontokkal rendelkezik, mint mi, de olyan mozdulatokat végez a vállával, mintha egy gyümölcslégy lenne, nem madár

– idézi a portál Tyson Hedricket, az Észak-Karolinai Egyetem biológusát.

A portál emlékeztet, hogy a kolibrik manőverezőképessége akkor is lenyűgöző, amikor szűk helyeken kell átsuhanniuk. Ilyenkor behúzzák szárnyaikat, és gyakorlatilag puskából kilőtt „golyóként” suhannak át a nyíláson – néha oldalra fordulva, hogy jobban elférjenek.

Olyan, mintha előbb feltérképeznék a környezetet, majd átváltanának erre a ballisztikus technikára, hogy elkerüljék a becsapódás kockázatát

– mondja Marc Badger biológus.

A figyelmetekbe ajánljuk