Egy 5 hónapos kis goda nemrégiben 265 órán át repült megállás nélkül, miközben több mint 13 000 kilométert vándorolt Alaszkából Tasmániába.
Egy fiatal madár nemrégiben megdöntötte a leghosszabb folyamatos madárrepülés világrekordját a Csendes-óceánon tett legelső hosszú távú útja során, miután összezavarodott és véletlenül rossz helyen szállt le.
A kis goda (Limosa lapponica), amelyet egyszerűen a 234684-es műholdas azonosítószámáról ismernek, 13 575 kilométert repült Alaszkából a szárazföldtől délre fekvő ausztrál szigetállamba, Tasmániába – olvasható az új-zélandi Pūkorokoro Miranda Shorebird Center Facebook-bejegyzésében. A körülbelül 5 hónapos élőlény október 13-án szállt fel, és végül október 25-én ért földet, miután 11 nap és 1 óra, azaz 265 órán át megállás nélkül csapkodott a szárnyaival.
Ez is érdekelhet: Miért nem látunk soha galambfiókákat?
A korábbi rekordtartó egy másik goda volt, egy felnőtt hím, a 4BBRW nevű, amely 2021 októberében 13 035 kilométert repült Alaszkából az ausztráliai Új-Dél-Walesbe – írja a The Guardian. Ezzel ugyanez a madár végül felülmúlta saját személyes legjobb, Alaszkától Új-Zélandig tartó 12 070 kilométeres repülését, amelyet 2020 októberében állított fel.
A legtöbb goda Új-Zélandon vagy az ausztrál szárazföldön fejezi be a vonulását. A műholdas adatokból azonban kiderül, hogy a fiatal rekorddöntő az útvonal végén, Új-Zéland felé közeledve nem megfelelő irányba fordult, és Ausztrália rossz oldalán kötött ki.
A szakértők azt gyanítják, hogy a navigációs hiba részben azért következett be, mert a madárnak fogalma sem volt arról, hogy merre tart.
A hibától függetlenül a kutatók még mindig nem tudják, hogyan képesek ilyen jól navigálni ezek a madarak. Dooley szerint azonban ezek az élőlények általában nagy csapatokban vonulnak, ami segíthet nekik abban, hogy együttesen oldják meg a feladatot.
Cikkünk hasonló témában: Még mindig a dinoszauruszokra hasonlítanak a madarak, amíg tojásban vannak
Nem világos, hogy a fiatal goda egyedül volt-e vagy sem, amikor elérte Tasmániát. De lehetséges, hogy elszakadt a rajától, és végül más, különböző fajokhoz tartozó, vándorló madarakat követve jutott el a már említett helyre – írja a BBC Newsround.
Az olyan tengeri madarakkal ellentétben, mint a sirályok, amelyek a széláramlatok sodrásában könnyedén átsiklanak az óceánok felett, azonban a kis godák aktív repülők, ami azt jelenti, hogy szinte folyamatosan csapkodniuk kell a szárnyaikkal. Ez rengeteg energiát emészt fel, és az egyedek a vándorlás során testsúlyuk felét is elveszíthetik
– mondta Eric Woehler, a Tasmániai Egyetem ornitológusa és a BirdLife Tasmania természetvédelmi csoport vezetője a BBC Newsroundnak.
Woehler szerint a fiatal „rossz irányba fordulása" fontos új információkat tárt fel a madarak ezen csoportjáról. Korábban azt feltételezték, hogy a non-stop csapkodók a mamutvonulásaik során az abszolút határig feszítik magukat, de az új felfedezés azt mutatja, hogy még a vártnál is messzebbre juthatnak el.
Forrás: Live Science