A tudósok évek óta azon tűnődnek, hogy a Jupiternek miért nincsenek vastag, fényes gyűrűi, mint a szomszédos Szaturnusznak, és most úgy gondolják, hogy tudják, miért.
Bár a Jupiternek vannak halvány, ködös gyűrűi - amint az a James Webb Űrteleszkóp legújabb felvételein látható -, ezek közel sem olyan feltűnőek, mint a Szaturnuszé vagy az Uránuszé. Sőt, olyan gyengék, hogy a szokásos csillagászati berendezésekkel nem is láthatók. Most azonban egy kifinomult számítógépes szimuláció segítségével egy tudóscsoport felfedezett egy lehetséges magyarázatot arra, hogy a Jupiter gyűrűi miért nem olyan feltűnőek, mint szomszédaié: a Jupiter holdjai megakadályozhatták, hogy jég telepedjen a hatalmas bolygó köré.
A kutatócsoport szerette volna kideríteni, hogy miért ilyen halványak a Jupiter gyűrűi, és hogy a gázóriásnak valaha vastagabb gyűrűi voltak-e, és valahogy elvesztette azokat. E kérdések kivizsgálására olyan dinamikus szimulációt készített, amely képes volt figyelembe venni a Jupiter pályáját, valamint a bolygó négy fő Galilei-holdjának - Ganümédesz, Kallisto, Io és Európa - pályáját.
A Szaturnusz gyűrűi főként jégből állnak, amelynek egy részét üstökösök szállították a bolygóra , amelyek szintén főként jégből állnak. Ha egy bolygó körül keringő holdak elég nagy tömegűek, akkor gravitációjuk hatására jég is kilökődhet a bolygó körüli pályáról. Ezek a hatalmas holdak a jég pályáját is eléggé megváltoztathatják ahhoz, hogy ez az anyag beléjük csapódjon.
A Jupiter Galilei-holdjai, amelyek közül az egyik a Naprendszerünk legnagyobb holdja, a Ganümédész, nagyon gyorsan elpusztítanának minden nagy gyűrűt, amely esetleg kialakulna, állítják a kutatók. A masszív bolygók masszív holdakat alkotnak, ami megakadályozza, hogy jelentős gyűrűk legyenek, tették hozzá. A kutatók a szimuláció alapján arra is jutottak, hogy valószínűtlen, hogy a Jupiternek történelme során bármikor is voltak nagy gyűrűi.
A bolygók körüli gyűrűrendszerek nem csak szépek, hanem hasznosak lehetnek a csillagászok számára egy bolygó történetének és a holdakkal vagy üstökösökkel való esetleges ütközések tanulmányozásában is. A gyűrűk anyagának összetétele, alakja és mérete ugyanis utalásokat ad arra, hogy milyen események hozták létre őket.
A kutatók most az Uránusz gyűrűrendszerének tanulmányozására kívánják felhasználni szimulációikat. A vizsgálat során kiderülhet, hogy az Uránusz gyűrűi meddig tartanak, és hogy miért kering a Nap körül másképp, mint a Naprendszer többi bolygója - a jégóriás ugyanis oldalára dőlve kering a Nap körül, és a csillagászok szerint ez a szokatlan dőlés egy másik égitesttel való ütközés eredménye. Az Uránusz gyűrűrendszere ennek az ütközésnek a maradványa lehet.
(Forrás: Space.com)
