A 20. század elején még kevés hatékony kezelés létezett a férfiak potenciazavaraira, így számos, látványos eredményeket ígérő, ám tudományosan nem igazolt gyógymód terjedt el. Az ilyen kétes szerek árusításából pedig sokan komoly üzletet tudtak kiépíteni. Ezt a helyzetet használta ki az 1885-ben, Észak-Karolinában született John Romulus Brinkley, aki fiatalon elhatározta, hogy orvos lesz. Több intézményben is tanult, ám megfelelően elismert képesítést nem szerzett. Egy ideig potenciafokozó szerekkel házalt, később pedig hamisított végzettséggel próbált boldogulni. Végül Kansas állam Milford nevű településén kezdett praktizálni, ahol 1918-ban megtalálta a meggazdagodáshoz vezető utat.
1918-ban egy potenciazavarokkal küzdő férfi kereste fel Brinkley milfordi rendelőjét. Az álorvos félig tréfásan felvetette, hogy kecskeherék beültetésével javíthatna az állapotán. A páciens azonban komolyan vette az ötletet, és beleegyezett a műtétbe. Az első beavatkozásért 150 dollárt fizetett (ma mintegy 1,1 millió forintnak felel meg), az álorvos pedig hamar felismerte az üzleti lehetőséget.
A módszernek azonban semmilyen bizonyított gyógyhatása nem volt. Brinkley a kecskék hereszövetét a férfiak herezacskójába ültette, ám az állati szövetek nem tudtak tartósan, működőképesen beépülni az emberi szervezetbe. Az elégtelen higiéniai körülmények miatt sokan fertőzést kaptak, és halálesetek is előfordultak.
A férfi ennek ellenére rendkívüli sikerekről számolt be. Amikor az egyik elsőként megműtött férfinak később gyermeke született, Brinkley az esetet a beavatkozás sikerének bizonyítékaként használta fel. Idővel már a demenciától az emésztési panaszokig számos betegség kezelésére ajánlotta módszerét, és nőknél is végzett hasonló műtéteket.
A vállalkozás népszerűsítésére 1923-ban saját rádióállomást is alapított. Műsoraiban orvosi tanácsokat osztogatott, gyógyszereket árusított, és rendszeresen hirdette klinikáját. Az ország távoli részeiről is érkeztek hozzá betegek, miközben bevételeiből Milford fejlesztésére is költött. Többek között járdákat és új épületeket finanszírozott, amivel jelentős helyi támogatottságot szerzett.
Brinkley tevékenységét az amerikai orvostársadalom egyre élesebben bírálta. Legkitartóbb ellenfele Morris Fishbein, az Amerikai Orvosszövetség egyik vezető alakja volt, aki nyilvánosan figyelmeztette a lakosságot a kezelések veszélyeire. A hatóságok végül 1930-ban visszavonták Brinkley orvosi engedélyét, majd rádióállomásának működését is ellehetetlenítették. A férfi politikai pályán próbált visszavágni, és többször indult Kansas kormányzói tisztségéért, de egyik választást sem nyerte meg.
Később a mexikói határ közelébe költözött, ahol új, rendkívül nagy teljesítményű rádióadó segítségével folytatta üzleti tevékenységét. Klinikáiban ekkor már prosztataműtéteket és más beavatkozásokat is végzett. Közben akkora vagyonra tett szert, hogy fényűző birtokot vásárolt, és több mint egy tucat Cadillacje volt.
Bukását végül egy 1939-es rágalmazási per gyorsította fel, amelyet ő maga indított Fishbein ellen. A bíróság az orvosi szakembernek adott igazat, Brinkley ellen pedig újabb kártérítési követelések és hatósági vizsgálatok indultak. 1941-ben csődöt jelentett, egészsége is megromlott, majd 1942-ben, 56 éves korában meghalt.
Olvasd el ezt is!