A 31 éves Gloria Ramirezt 1994. február 19-én légzési nehézségekkel és szívritmuszavarral szállították a Riverside General Hospital sürgősségi osztályára. A méhnyakrákban szenvedő nő állapota gyorsan romlott, ezért az orvosok megkezdték az újraélesztését. A kezelés közben a személyzet ammóniára emlékeztető szagot érzett, a beteg bőrén pedig olajos réteget figyeltek meg. Amikor az egyik ápoló vért vett tőle, szokatlan kristályokat fedezett fel a mintában, majd röviddel ezután elájult. Hamarosan mások is rosszul lettek, többen szédülésre, hányingerre és légzési nehézségekre panaszkodtak.
A vizsgálatok során sem a kórterem levegőjében, sem a nő szervezetéből vett mintákban nem találtak olyan mérgező anyagot, amely egyértelműen megmagyarázta volna a történteket. A hatóságok megállapították, hogy Ramirez halálát a daganatos betegségével összefüggő veseelégtelenség és szívritmuszavar okozta.
A kórházi dolgozók rosszulléteire kezdetben tömeges pszichogén megbetegedésként próbáltak magyarázatot adni. Eszerint a rendkívüli helyzet miatti félelem és stressz válthatta ki a tüneteket. Az elméletet azonban sokan vitatták, különösen azért, mert az egyik orvos súlyos görcsrohamot kapott, és gépi lélegeztetésre is szüksége volt.
A kutatók később egy lehetséges kémiai magyarázattal álltak elő. Ramirez szervezetében ugyanis dimetil-szulfont mutattak ki, amely a fájdalomcsillapításra is használt dimetil-szulfoxid (DMSO) lebomlásakor keletkezhet. Feltételezésük szerint az eredetileg a szervezetében lévő dimetil-szulfoxid az alkalmazott oxigén hatására dimetil-szulfonná alakulhatott, amelyből további kémiai reakciók során rendkívül mérgező dimetil-szulfát keletkezhetett.
Az elméletet azonban soha nem sikerült bizonyítani, mivel a mérgező vegyület jelenlétét nem tudták közvetlenül igazolni. Gloria Ramirez esete így több mint harminc évvel később is az orvostörténet egyik legkülönösebb megoldatlan rejtélye.
Olvasd el ezt is!