A gyász olyasvalami, amit szinte mindenki átél életének egy bizonyos pontján. Leterhelő és zavaros lehet, és megnehezítheti egy szerettünk halálának átvészelését. De mi történik pontosan az agyunkkal, amikor gyászolunk?
Dr. Lisa M. Shulman, a Marylandi Egyetem Orvosi Karának neurológusa szerint agyunk a traumatikus veszteséget a túlélésünket fenyegető veszélyként érzékeli.
Evolúciós szempontból az agyunk a túlélésünk megőrzésére fejlődött ki, így bármi, amit fenyegetésként érzékelünk, masszív választ vált ki az agyból, ami a test számos régiójára kihat. Megszoktuk, hogy a fizikai traumára fenyegetésként gondolunk, de a súlyos érzelmi trauma hasonló hatásokkal jár
– mondta a kutató Live Science-nek.
Shulman szerint az agy ugyanígy reagál a különböző érzékelt fenyegetésekre. Más szóval, van egy alapértelmezett reakciója, amelyet bármilyen súlyos érzelmi trauma kivált, legyen szó gyászról, válásról, egy munkahely elvesztéséről vagy harcban való részvételről.
Az amigdala [az agy érzelmekkel foglalkozó központja], mélyen az agy primitív részében, mindig a fenyegetések után kutat. Amikor működésbe lép, olyan események kaszkádját indítja el, amelyek az egész testet magas riadókészültségbe helyezik – a a felgyorsul a légzés és szívverés, és a vérkeringés fokozódik az izmokban, hogy felkészüljenek a harcra vagy a menekülésre
– tette hozzá Shulman.
Ez is érdekelhet: Nehezebben dolgozzuk fel háziállatunk halálát, mint az emberekét − mutat rá egy kutatás
A szakember szerint azonban a gyász nem egy önálló esemény. Ehelyett a napok, hetek és hónapok tele vannak olyan emlékeztetőkkel, amelyek kiváltják ezt a választ, ami azt eredményezi, hogy az amigdala egyre érzékenyebbé válik:
A primitív agy megerősödik a fejlett agy rovására, amely az ítélőképesség és az érvelés székhelye. Az agy túlórában dolgozik, hogy reagáljon az érzelmi trauma fenyegetésére, és olyan pszichológiai védekező mechanizmusokat hív elő, mint a tagadás és a disszociáció.
Mary-Frances O'Connor, az Arizonai Egyetem pszichológia docense szerint erős evolúciós oka van annak, hogy hogyan és miért viseljük el a gyászt.
A gyász mint válaszreakció eredetileg az elválásra adott válaszként fejlődhetett ki. Annak érdekében, hogy segítsen fenntartani a szeretteinkkel való kapcsolatunkat, amikor minden nap elmegyünk és felfedezzük a világunkat – mint amikor a gyerekek elmennek az iskolába, vagy a házastársunk elmegy dolgozni –, az agyban lévő erős neurokémiai anyagok arra késztetnek minket, hogy vágyakozzunk utánuk, és jutalmaznak minket, amikor újraegyesülünk
– mondta O'Connor a Live Science-nek.
O'Connor megjegyzi, hogy egy szeretett személy halála nagyon ritka esemény, és azt sugallja, hogy az agy gyakran úgy reagál, mintha az adott ember egyszerűen csak elment volna valahova.
Gyakran mondják, hogy az idő gyógyír mindenre, de vajon a gyász okozhat-e maradandó hatást az agyban?
Dr. Uma Suryadevara, a Floridai Egyetem pszichiátria docense elmondta, hogy bár bizonyos események, helyszínek vagy időpontok kiválthatnak gyászhullámot, az emberek agya végül helyreáll, bár a gyógyulási idő egyénenként eltérő.
Ahogy az emberek gyógyulnak, az agy új idegi kapcsolatokat alakít ki, és kompenzálja a traumát. Egyeseknél előfordulhat„elhúzódó gyászbetegség", amikor a tünetek nagyon sokáig tartanak, de ez általában nem maradandó
– mondta Suryadevara a Live Science-nek.
O'Connor felvetette, hogy a gyászra úgy is lehet gondolni, mint egyfajta tanulásra, és ez a tanulás szerepet játszik mind a gyász feldolgozásában, mind pedig abban, hogy képesek legyünk a mindennapi funkciókat ellátni.
Fontos kiemelni, hogy a gyász egy veszteségre adott összetett válaszreakció. Érzelmi, kognitív, viselkedési és fiziológiai változásokat foglal magában, ami azt jelenti, hogy az agy számos része részt vesz a gyászreakció létrehozásában. Suryadevara elmondta, hogy a gyász idegtudományi kutatásai még mindig a kezdeti stádiumban vannak.
O'Connor azt is megjegyezte, hogy bár a gyász egyes aspektusait viszonylag jól ismerjük, még sok mindent meg kell tanulnunk erről a jelenségről és a kezeléséről.
Forrás: Live Science
