Emberi tudat a virtuális térben: valóban a digitális halhatatlanság küszöbén járunk?

Az emberi tudat másolása és az így elért digitális halhatatlanság korántsem új koncepció. A területen legjártasabb hazai szakértő, Kömlődi Ferenc jövőkutató és író már 2000-ben is publikált erről a témáról, azóta pedig minden eddiginél népszerűbb lett az elképzelés. A tudatunk digitalizálásával elérhetnénk a halhatatlanság egy formáját, hiszen fizikai testünktől teljesen függetlenül élhetnénk tovább – elméletben a végtelenségig, de legalábbis addig, amíg működik az elménknek otthont adó tárhely. Annak, hogy ezt a képességet az egyéni érdekeken túl hogyan aknáznánk ki, csak a képzelet szab határt, de az biztos, hogy az emberiség kollektív túlélési esélyei jócskán megnőnének így egy esetleges világégés után. A tudatfeltöltés emellett az űrkutatást is megkönnyíthetné, hiszen elméletben semmi akadálya nincs annak, hogy egy digitalizált elme egy átmeneti, mesterséges testben évtizedeken át utazzon, hogy aztán egy zord exobolygó felszínén végezzen kísérleteket.

Copy, paste

A tudatfeltöltés kivitelezésével kapcsolatban két elterjedt elképzelésről beszélhetünk. Az egyik a másolás és feltöltés: az agyat részletesen beszkennelik, az így kapott információhalmazt pedig számítógépes környezetben futtatják. A másik megoldás a másolás és törlés, amely során az élő agysejteket fokozatosan eltávolítják és digitalizálják, a beavatkozás végére pedig a mesterséges agy átveszi a test feletti irányítást. A két módszerben közös, hogy szinte minden esetben destruktívak, vagyis az organikus agy pusztulásával járnak. Emellett három olyan feltételezésen alapulnak, amelyeket a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudunk egyértelműen alátámasztani. Az első, „fizikalizmus” nevű hipotézis lényege, hogy az emberi tudat az agy struktúrájában és biokémiai reakcióiban rejlik, így ha ezt a felépítést pontosan lemásoljuk, az elme is duplikálható. A második, „szkennelhetőség” nevű koncepció azt feltételezi, hogy egyszer majd elérjük azt a fejlettségi szintet, amikor teljes egészében megértjük az agyműködést, és arra is képesek leszünk, hogy tökéletes képi másolatot készítsünk róla. A harmadik feltételezés a „digitalizálhatóságról” szól: eszerint az agyról készült kópiát – és így magát a tudatot is – át tudjuk majd ültetni számítógépes környezetbe.

Elmélet vs. gyakorlat

„Az elméleti technikai kivitelezhetőség egyáltalán nem garancia arra, hogy mindez a közeljövőben a gyakorlatban is sikerülne” – emeli ki Kömlődi Ferenc, majd hozzáteszi, hogy egyelőre a tudósok mindhárom feltételezés terén komoly akadályokba ütköznek. A legtöbb probléma a fizikalizmussal kapcsolatban merül fel, hiszen még korántsem ismerjük eléggé a tudatosságot és a mögötte álló agyműködést ahhoz, hogy reprodukálni tudjuk.

Bár dr. Freund Tamás neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szerint abban a tudósok egyetértenek, hogy a tudatos érzékeléssel, tanulással és memóriával kapcsolatos folyamatok az agykéregben zajlanak, ez önmagában még kevés: „Nagyon keveset tudunk az agyban zajló, a tudati jelenségekhez, különösen az éntudathoz kapcsolódó fizikokémiai folyamatokról. Még abban sincs egyetértés, hogy az éntudat, az elme, a szabad akarat az agy komplex idegsejthálózati aktivitásából fakadó, abból kiemelkedő (emergens) tulajdonság, vagy netán az emberi agy arra fejlődött ki, hogy egy nem anyagi jellegű, transzcendens eredetű entitás – amit nevezhetünk akár léleknek is – rajta keresztül nyilvánuljon meg az anyagi világ számára.”

Szöveg: Gerlei Dávid

Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!

A teljes cikket, benne további érdekességekkel keressétek a Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.