A félelem önmagában természetes reakció, amely veszélyhelyzetben segít gyorsan cselekedni. Fóbiánál azonban ez a védekező mechanizmus olyan tárgyhoz vagy helyzethez kapcsolódik, amely valójában alig vagy egyáltalán nem jelent veszélyt. A szorongás ilyenkor annyira erős lehet, hogy az érintett inkább elkerüli az adott helyzetet, még akkor is, ha ez a mindennapjait is megnehezíti.
A pszichológusok régóta vizsgálják, miért alakul ki egyes veszélyforrásokkal szemben könnyebben tartós félelem. Ennek egyik magyarázata, hogy az emberi agy az evolúció során érzékenyebbé válhatott azokra a dolgokra, amelyek őseink életét rendszeresen fenyegették.
Kutatásokban már csecsemőknél is erősebb testi reakciót mértek kígyók és pókok képeinek láttán, mint például halak esetében. Ez nem jelenti azt, hogy valaki eleve pókfóbiával születik, inkább arra utal, hogy bizonyos ingerekre könnyebben megtanulhatunk veszélyként tekinteni. Állatkísérletekben azt is megfigyelték, hogy a fiatal majmok könnyebben sajátították el a kígyóktól való félelmet, ha más majmok ijedt reakcióját látták.
A ritkább fóbiáknál már kevésbé egyértelmű az evolúciós kapcsolat. Ezek gyakran valamilyen tanulási folyamat során alakulnak ki. Ennek legegyszerűbb formája a személyes rossz élmény. Egy kutyaharapás után kialakulhat félelem a kutyáktól, egy autóbalesetet követően pedig valaki a vezetéstől kezdhet rettegni.
Saját tapasztalatra azonban nincs feltétlenül szükség. Gyerekként mások viselkedéséből is megtanulhatjuk, mitől kell félni. Ha például egy szülő rendszeresen pánikba esik egy állat láttán, a gyerek számára is könnyen az rögzülhet, hogy az adott helyzet veszélyes.
Sokan nem tudják pontosan felidézni, mikor és miért alakult ki bennük egy adott félelem. A kezeléshez azonban nem feltétlenül kell ismerni a kiváltó okot, sokkal fontosabb megérteni, mi tartja fenn a szorongást. Ebben az elkerülésnek nagy szerepe lehet. Ha valaki rendre kitér a számára félelmetes helyzetek elől, rövid időre megkönnyebbül, közben viszont nem tapasztalja meg, hogy valójában nem fenyegeti veszély. Így a félelem könnyen rögzülhet.
Erre épül a fóbiák kezelésében gyakran alkalmazott expozíciós terápia is. Az érintett biztonságos, ellenőrzött környezetben, fokozatosan találkozik azzal, amitől fél. A cél, hogy megtapasztalja, a helyzet kezelhető, és idővel csökkenjen a hozzá kapcsolódó szorongás.
Olvasd el ezt is!