Az Éta Carinae – mely Napunknál körülbelül százszor nagyobb tömegű – a nevét viselő köd közepén található. A csillag rendkívül közel áll saját ciklusának végéhez, így szabad szemmel már nem is látható. A tudomány mai állása szerint néhány millió éven belül szupernóvává alakulhat.
Kitörése 1843-ra datálható, ezt követően – a felvert por miatt – lehetetlenné vált megfigyelése. Az esemény során Napunk tömegének tizenkétszeresét vetette le magáról, közben a 650 km/s sebességgel ledobódó anyag 1043 J nagyságú mozgási energiát hordozott.
Ez is tetszeni fog! Mindennek ellenálló barlangokba építené fel holdbázisait Kína
A csillag megfigyelését pozíciója is akadályozta: annyira délre fekszik, hogy a korabeli távcsövek egyszerűen nem látták. Vizsgálata csak az elmúlt évtizedekben lett lehetséges az Andokba megépített legmodernebb eszközöknek és űrteleszkópoknak köszönhetően – írja az IFLScience cikke alapján a HelloMagyar.
Így derült ki, hogy az Éta Carinae valójában két csillagból el: a kisebbik a Nap tömegének 30-80-szorosa, míg a nagyobbikat 90-100 naptömegűre becsülik. Ezzel galaxisunk térségének legnagyobb tömegű csillaga, de a 19. század első felében még ennél is óriásibb lehetett.
Még a NASA Chandra-űrtávcsöve sem rendelkezik olyan objektívvel, mely egyszerre lenne képes rögzíteni a két csillagot, de az általa észlelt röntgensugárzásból sok mindent megtudnak a csillagászok.
A megfigyelésekből kiderült, hogy a Nagy Kitörés során kidobott anyag óránként hétkilométeres (4,5 millió km/h) sebességgel tágul.
Ha ezzel a sebességgel próbálnánk megközelíteni a Napot, alig egy nap alatt célba is érnénk.
Az Éta Carinaét körülvevő anyagfelhő Homunculus-köd néven ismert. A csillagászok ezen kívül észrevették, hogy van egy háromszor nagyobb sugárzást produkáló másodlagos héj is a csillag körül.
Ezt a halvány röntgenhéjat az 1840-es évekbeli Nagy Kitörés robbanáshullámaként értelmeztük
– mondta Dr. Michael Corcoran, a NASA munkatársa.
Figyelmedbe ajánljuk! A James Webb segítségével sikerült megfigyelni a legkorábbi galaxisok keletkezésének folyamatát
A héj és a Homunculus alakjának hasonlósága miatt arra a következtetésre jutottak, hogy mindkettő ugyanannak az eseménynek a terméke. Szerintük a Nagy Kitörés egy másik, 800-220 évvel ezelőtti eseményt előzött meg. Az ebből származó alacsony sűrűségű gáz emberi mércével mérhetetlenül gyorsan mozog, de még mindig elég lassú ahhoz, hogy a Nagy Kitörésből származó anyag felzárkózhasson.
A tanulmány a The Astrophysical Journal című folyóiratban jelent meg.
