Az Artemis II űrhajósai saját szemükkel látták, ahogy meteoritok csapódnak a Holdba
Több mint fél évszázad után először repültek emberek a Hold közelébe, a NASA Artemis II küldetésének legénysége a történelmi utazás során ráadásul egy ritkán megfigyelhető jelenséget is elcsípett. Az űrhajósok a holdkerülés közben több alkalommal is fényfelvillanásokat láttak a felszínen, amelyekről hamar kiderült, hogy meteoritbecsapódások lehettek.
A küldetés parancsnoka, Reid Wiseman először akkor jelezte a megfigyelést, miközben a legénység a Hold körül repült. A földi irányításban dolgozó kutatókat is meglepte, hogy az űrhajósok ilyen egyértelműen észlelték a becsapódásokat. Kelsey Young, a küldetés holdtudományi vezetője később arról beszélt, hogy nem számított rá, hogy ezen a misszión bármit is látni fognak ebből a jelenségből, ezért számára is váratlan volt a pillanat – írja a ScienceAlert.
A NASA houstoni központjában a kutatók állítólag örömükben felkiáltottak, amikor a személyzet beszámolt a felvillanásokról. Jenni Gibbons, a küldetés tartalék űrhajósa úgy fogalmazott, hogy ez kifejezetten fontos tudományos megfigyelés volt, ezért különösen nagy eredménynek számít, hogy a legénység négy-öt ilyen eseményt is észrevett.
A portál beszámolója szerint a NASA később részletesebben is kikérdezte az űrhajósokat arról, pontosan mit láttak. Jeremy Hansen szerint a jelenség tűhegynyi fényvillanásnak tűnt, és az is elképzelhető, hogy a valóságban még több ilyen becsapódás történt, mint amennyit sikerült kiszúrniuk. Wiseman azt mondta, a felvillanások egy ezredmásodpercig tarthattak, és fehéres, enyhén kékesfehér színűnek látszottak. Hozzátette, számára kétség sem fért hozzá, hogy valóban becsapódásokat figyeltek meg mindannyian.
A földi szakemberek most azon dolgoznak, hogy összevessék a személyzet beszámolóit a Hold körül keringő műholdak adataival. Young szerint a megfigyelések többsége egy napfogyatkozás idején történt, amikor a Hold a Nap elé került. Ez különösen kedvező helyzetet teremthetett ahhoz, hogy a rövid felvillanások jobban látszódjanak a felszínen.
A kutatók szerint a mostani észleléseknek kifejezetten fontos gyakorlati jelentőségük is van. Bruce Betts, a Planetary Society vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen beszámolókból jobban fel lehet mérni a becsapódások gyakoriságát, valamint azt is, mekkora objektum kell ahhoz, hogy a Holdon szabad szemmel is látható felvillanást okozzon. Peter Schultz, a Brown Egyetem emeritus professzora pedig úgy véli, a meteoroidok napi becsapódásait a jövőben sokkal alaposabban kell majd figyelni, főleg mielőtt tartós holdbázis létesülne. Míg a Föld légköre sok kisebb objektumot még a felszín elérése előtt megsemmisít, a Hold esetében ilyen védelem nincs, ezért ott jóval komolyabb kihívást jelent a becsapódások kockázata.
Olvasd el ezt is!