A Bielefeldi Egyetem német kutatócsoportja a LOFAR európai rádióteleszkóp-hálózat megfigyeléseit és két további obszervatórium adatait vetette össze. Ezek a műszerek a porfelhőket is átható rádióhullámokat figyelik, így olyan távoli galaxisokat is érzékelnek, amelyeket az optikai tartományban nem láthatunk. A Naprendszer mozgása finoman torzítja ezeknek az objektumoknak az eloszlását: az utazás irányában valamivel több rádiógalaxis jelenik meg. A jel rendkívül kicsi, ám precíz statisztikai módszerekkel kimutatható.
– fejtette ki Böhme, aki azt is hozzátette, hogy nagy figyelmet fordítottak arra, hogy sok rádiógalaxis valójában több komponensből álljon. Ezek összehangolt kezelése nagyobb – de reálisabb – bizonytalansági tartományt eredményezett. Még így is öt szigmát meghaladó eltérést kaptak, amely a tudományban a legerősebb bizonyítéknak számít. A tanulmány ráadásul összhangban van korábbi eredményekkel, hasonló eltérés jelent meg ugyanis a kvazárok (rendkívül távoli, fényes, csillagszerű objektumok) infravörös vizsgálatában.
Olvasd el ezt is!