kormakova1 / Shutterstock
  ●  Tudomány

14 ezer éves kutyasír bizonyítja, milyen régóta kötődünk négylábú társainkhoz

Egy Németországban feltárt 14 ezer éves sír különleges bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az emberek már az őskorban is szoros érzelmi kapcsolatot alakíthattak ki a kutyákkal. Az ott eltemetett kiskutya súlyos betegségben szenvedett, mégis heteken át életben maradt. A kutatók szerint ez lehetetlen lett volna az őt körülvevő emberek gondoskodása nélkül.

1914-ben a mai Bonn városának Oberkassel nevű részén kőfejtőmunkások egy különleges őskori sírra bukkantak. A temetkezési helyen egy felnőtt férfi és egy nő maradványai mellett kutyacsontokat is találtak. A leletek nagyjából 14 200 évesek, vagyis abból a korszakból származnak, amikor az emberek még vadászatból és gyűjtögetésből éltek Európában.

A sír már önmagában is figyelemre méltó, hiszen az állatot emberek mellé temették. A későbbi vizsgálatok azonban egy ennél is személyesebb történetre derítettek fényt.

Súlyos betegség nyomait találták a kölyökkutya fogain

A régészek 2018-ban ismét megvizsgálták a bonn-oberkasseli leleteket, és arra jutottak, hogy a sírban valójában két kutya maradványai voltak. Az egyikből csupán egy fog maradt fenn, a másik azonban jóval többet elárult az állatok és az emberek kapcsolatáról. Ez a kutya körülbelül 27-28 hetes, vagyis alig hét hónapos lehetett, amikor elpusztult.

A fogain megfigyelhető fejlődési rendellenességek és a szájüregében talált elváltozások alapján a kutatók arra következtettek, hogy valószínűleg szopornyicában szenvedett. Ez a vírusos betegség ma is rendkívül veszélyes a kutyákra, különösen a fiatal állatokra. Súlyos esetben lázat, hányást, hasmenést és idegrendszeri tüneteket is okozhat. A kölyökkutya fogainak vizsgálata szerint a betegség már 19 hetes kora körül jelentkezhetett, majd a 21. és a 23. héten is újabb súlyos időszakokon mehetett keresztül.

A kutya mégis túlélte ezeket, és csak hetekkel később pusztult el.
Az emberek segítsége nélkül aligha maradt volna életben

Luc Janssens és kutatótársai szerint egy ilyen súlyosan beteg kölyökkutya önállóan valószínűleg nem tudott volna elegendő táplálékhoz és vízhez jutni.

Életben maradásához rendszeres gondoskodásra lehetett szüksége. Az emberek feltehetően etették, itatták, melegen tartották és tisztították, miközben az állat gyakorlatilag semmilyen segítséget nem tudott nyújtani nekik. Ez különösen érdekes, mert a kutyák háziasítását sokáig elsősorban gyakorlati szempontokkal magyarázták. Az állatok segíthettek a vadászatban, figyelmeztethettek a veszélyre, és védhették a táborokat. A beteg kölyök azonban hetekig alkalmatlan lehetett ezekre a feladatokra. A róla való gondoskodás ezért arra utalhat, hogy gazdáihoz már érzelmi kötelék is fűzte.

Már a földművelés megjelenése előtt elterjedtek a kutyák

A kutyák háziasításának pontos idejét és helyét továbbra sem ismerjük. Egy 2026 márciusában megjelent genetikai kutatás azonban újabb fontos részleteket tárt fel.

A tudósok a mai Törökország területén 15 800 éves, Nagy-Britanniában pedig 14 300 éves kutyamaradványokat azonosítottak DNS-vizsgálattal. Az eredmények szerint a kutyák már a jégkorszak végén nagy területen elterjedtek Eurázsiában. A bonn-oberkasseli kölyökkutya története ennek a kapcsolatnak egy másik oldalát mutatja meg. Arra utal, hogy az emberek már évezredekkel az első falvak kialakulása előtt is hajlandók voltak időt és energiát fordítani egy beteg állat ápolására. A több mint 14 ezer éves lelet így azt is megmutatja, milyen mély történelmi gyökerei lehetnek annak a gondoskodásnak, amellyel ma négylábú társaink felé fordulunk.

Nyitókép: Illusztráció / kormakova1 / Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!