A kutatók szerint történelmünk nagy részében az emberiség egyensúlyban élt világunkkal, annak ellenére, hogy tetemesen megváltoztattuk a bolygó földfelszínének nagy részét.
Egy friss tanulmány rávilágít azokra a kultúrákra, melyek gyarapították és nem rombolták a természet sokszínűségét.
A társadalmak olyan módon használták tájaikat, hogy fenntartsák a bennük rejlő biodiverzitás nagy részét, sőt növeljék biodiverzitásukat, termelékenységüket és az ellenálló képességüket
─ nyilatkozta Erle Ellis, a Marylandi Egyetem környezetvédelmi rendszerének tudósa.
A kutatás során a globális földhasználatot elemezték, majd összehasonlították azt a biológiai sokféleség mintáival. Az eredmények alapján időszámításunk előtt 10 ezerig az emberek a Föld felszínének közel háromnegyedét alakították át.
Ez megkérdőjelezi azokat a korábbi modelleket, amelyek azt sugallták, hogy a legtöbb föld még lakatlan volt időszámításunk előtt 1500-ig.
A ma természetesnek, épnek és vadnak minősített földeken általában felfedezhetők az emberi felhasználás nyomai
─ magyarázta James Watson, a Queenslandi Egyetem természetvédelmi tudósa.
Több mint 10 ezer éve tehát átalakítottuk bolygónk nagy részét, beleértve a mérsékelt égövi területek több mint 95 százalékát és a trópusi erdők 90 százalékát.
Az átalakítás olyan rendszerszintű változásokat hozott, amelyek lépcsőzetes ökológiai következményekkel jártak, köztük sok negatív eredménnyel is, ilyen például a megafauna kihalása.
Ugyanezen beavatkozások azonban fontos ökológiai funkciókat is biztosítottak, mint például a magvak terjedése, szaporodása és a talaj tápanyagainak javítása.
Ezáltal bővítettük a növény- és állatfajok élőhelyeit és növeltük biológiai sokféleségüket.
Ennek ellenére Watson szerint az a tévhit él a természettudósok, természetvédők és a politikai döntéshozók körében, hogy a természet ember okozta átalakulása többnyire nemrégiben történt és pusztító hatású.
Noha ez a feltevés igaz a közelmúltra, mi, emberek nem mindig pusztítottuk a környezetet. Sok területről elmondható, melyeket emberek laktak és kezeltek, hogy különféle tájaik évezredekig fennmaradtak.
Ehhez őseink olyan stratégiákat alkalmaztak, mint az ültetés, az állatok háziasítása és az ökoszisztémák kezelése. Ezeket úgy alkalmazták, hogy a táj ne csak számunkra legyen produktívabb, hanem elősegítse a magas fajgazdagságot is.
Vizsgálatunk szoros összefüggést talált a magas biológiai sokféleségű területek és az őslakos és hagyományos népek által régóta elfoglalt területek között
─ mondta Nicole Boivin, a Max Planck Intézet régésze. Szerinte
A probléma önmagában nem az emberi felhasználás, a probléma az a fajta földhasználat, amelyet az iparosodott társadalmakban tapasztalunk.
A hagyományosabb földgazdálkodási gyakorlatok, amelyeket a régészeti nyilvántartásban látunk, vagy amelyeket sok bennszülött nép ma gyakorol valójában támogatják a biológiai sokféleséget.
A Maine-i Egyetem antropológusa, Darren Ranco elmondása alapján, míg az őslakosok a világ földjeinek körülbelül 5 százalékát kezelik, melyek jelenleg a világ biológiai sokféleségének 80 százalékát tartalmazzák, kizárták őket olyan védett területekről, mint például az Egyesült Államok Nemzeti Parkjai.
A tanulmány azonban világossá teszi, hogy fel kell hatalmaznunk az őslakos népeket, hogy minél több területtel foglalkozzanak ezután.
(Forrás: Science Alert)
