A „világfájdalmas művész” képe csupán mítosz. Konkrét események vezettek Vincent Van Gogh öncsonkításához.
Mindenki tudja, még az is, aki életében nem látott egy Van Gogh-képet sem: a holland művész levágta a saját fülét egy borotvapengével.
A részletekkel már kevesebben vannak tisztában, a kiváltó okokat pedig a legtöbben tévesen ismerik.
Lássuk a tényeket:
Vincent Van Gogh harmincöt éves korában levágta bal fülcimpáját, majd papírba csomagolta, elvitte egy bordélyházba és odaajándékozta egy prostituáltnak.
Aznap este eszméletlenül bukkantak rá a festőre ismerősei, majd kórházba vitték. A füldarabot sikerült előkeríteni, mivel azonban túl sok idő telt el az öncsonkítás óta, már nem lehetett azt visszavarrni.
Van Gogh ezután pszichiátriára került, kálváriája pedig a másfél évvel később elkövetett öngyilkosságában csúcsosodott ki. A festő egyébként két képen is megörökítette csonka fülét.
Ez is érdekelhet: Csillogás helyett mellőzés – 5 korszakalkotó művész, aki a halála után lett híres
Mi visz rá egy embert egy ennyire fájdalmas cselekedetre? A közkeletű válasz így hangzik: Van Gogh egy tipikus meg nem értett művész volt, aki nagy világfájdalmában ragadtatta magát erre a tettre. Ez azonban tévedés. A festőt minden bizonnyal nagyon is konkrét életesemények sarkallták az öncsonkításra.
W. M. Runyan pszichológus 1981-es tanulmányában – melyre a Big Think hívta fel a figyelmet – tizenhárom lehetséges okot azonosított, melyeket két fő csoportba lehet osztani. Az első lehetséges olvasat szerint Van Gogh személyes életében történtek negatív események, melyekre aztán ilyen egészségtelen módon reagált a festő.
Az egyik legvalószínűbb ok öccse, Theo közelgő házassága lehetett. Vincent ugyanis anyagi és érzelmi értelemben is függött testvérétől, aki sokkal talpraesettebb volt nála. Vincent december 23-án vágta le a fülét, az időpont pedig aligha véletlen. A két testvér sokszor töltötte együtt az ünnepeket, Theo azonban 1888 karácsonyán már menyasszonyával kívánt lenni. Vincent tette talán klasszikus figyelemfelhívás volt:
azt akarta, hogy testvére térjen haza Arles-ba és gondoskodjon róla.
Egy másik szál egy helyi családhoz, a Roulinekhez vezet. A família tagjai többször is modellt álltak Vincentnek, a festő pedig mindig is irigyelte azt a szeretetet, amelyet a családanya nyújtott gyermekeinek. Talán a törődését akarta kiváltani az öncsonkítással.
Van, aki szerint Van Gogh barátjának, Paul Gauginnek üzent tettével. Az is felmerült már, hogy Vincent szerelmes volt a francia festőbe, de ez a feltételezés gyenge lábakon áll. Van Gogh soha nem adta jelét annak, hogy a saját neméhez vonzódna, ahogy fentebb írtuk, rendszeresen látogatta a bordélyházakat.
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: Művészet a kanapéról csodálva? 5 világhírű múzeum, ami virtuális sétákat is kínál
W. M. Runyan szerint elképzelhető az is, hogy Van Gogh afféle szimbolikus költői kinyilatkoztatásnak szánta a tettét. Talán Szent Péter cselekedetétől került vallási eksztázisba – emlékezhetünk, az egyház későbbi feje levágta a jeruzsálemi főpap szolgájának a fülét, amikor azok Jézust jöttek elfogni.
Az is köztudott, hogy Van Goghot lenyűgözték a bikaviadalok. Márpedig a koreográfia szerint a matadorok megkapták a legyőzött bika fülét, amit aztán odaajándékoztak szívük hölgyének. Az nem világos, hogy Van Gogh matador vagy bika volt-e ebben a metaforában.
Runyan szerint azonban az a legvalószínűbb, hogy a fenti okokból egyszerre több is szerepet játszott Van Gogh öncsonkításában.
Egy példa: talán a festő valóban bátya közelgő házassága miatt bánkódott, de a figyelemfelhívó tettéhez a bikaviadalokból vette az ötletet.
A pszichológus azonban úgy véli, szinte lehetetlen utólag diagnosztizálni Van Goghot. Talán soha nem derül fény arra, hogy mi okozta valójában a festő kétségbeesését.
