Az orosz történelem és kultúra megértéséhez először az orosz irodalmat kell megérteni – hangoztatják a szakértők. Oroszország legnagyobb regényei – a Háború és béke, A Karamazov testvérek és az Apák és fiúk, hogy csak néhányat említsünk – nem csupán szórakoztató céllal készültek, ezek a művek sokkal többek: az emberi természetet és pszichét írják le, valamint társadalmi-gazdasági kérdéseket feszegetnek, hogy megfejtsék, miképp kellene élnie az embereknek az életüket. De vajon a jelenlegi helyzetről is elárulnak valamit?
Ha azt mondanánk, hogy az orosz irodalom mélyreható hatással volt az orosz társadalom szerkezetére, vajon túloznánk? Egy frászt! Napjainkban az orosz diákok már 10-11 évesen, ötödik osztályban megismerkednek országuk irodalmi kánonjával, ahol a szövegekről többek közt az orosz nemzeti identitás jelenlegi értelmezése érdekében tanulnak.
Bár Oroszország legbefolyásosabb írói már évszázadok óta halottak, kortárs olvasóik nem egy letűnt korszak relikviáiként kezelik őket. Nina Hruscseva, Nyikita Hruscsov kommunista vezető unokája és a New York-i New School nemzetközi kapcsolatok professzora szerint az orosz nép inkább a fikcióban, mint a valóságban szokott élni. Ez pedig meglehetősen veszélyes.
Vlagyimir Lenin
en.wikipedia.orgAhogyan az orosz irodalom irányítja a hétköznapi emberek mindennapi életét, úgy az orosz vezetők világnézetét is ez határozza meg. Sajnos. Vlagyimir Lenin, aki imádott olvasni, és jól ismerte mind az orosz, mind a nyugati irodalomtörtétet, azt hirdette, hogy Tolsztoj volt az orosz forradalom tükre. Azzal érvelt, hogy a kizsákmányolással szembeni ellenszenve előrevetítette és inspirálta Oroszország politikai átalakulását.
Talán nem meglepő, hogy Putyin is elismerően nyilatkozott az orosz irodalomról. Különböző interjúkban Tolsztojt és Dosztojevszkijt sorolta a kedvenc szerzői közé, de alkalmanként megemlített mást is, példáulIvan Turgenyevet, az Apák és fiúk szerzőjét, Mihail Lermontovot, aki a hadseregben is termékeny karriert futott be, valamint Szergej Jeszenyint, a vidéki idilli verseiről ismert, ellentmondást nem tűrő költőt.
Putyin kulturális műveltségét a tudósok már jó ideje próbálják értelmezni, hiszen a kormánya által végrehajtott intézkedések és az általa csodált könyvekben bemutatott eszmék meglehetősen ellentmondásosak. Ez a kérdés pedig már a szovjet idők óta fennáll, de egyértelműen új jelentőséget kapott Oroszország múlt heti ukrajnai inváziója után.
Miben hisz Putyin? Mit akarhat? Valóban egy 170 centis, közel 70 éves ember bőrébe bújt álmodozó kisfiút láthatunk?
commons.wikimedia.orgKözelebbről megvizsgálva úgy tűnik, hogy az orosz irodalom és politika közötti kapcsolat nem olyan egyszerű, mint azt korábban sokan feltételezték. Az irodalom és a könyvek a jószándékú értelmiségi rétegé voltak, akik elítélték az önkényuralmi rendszereket, és olyan társadalmat képzeltek el, amely inkább az együttérzésen, mint a kényszerítésen alapul. Ezek a tézisek pedig korántsem elmondhatóak az orosz elnökről. De ez csupán egy aspektus. Az egyetemes emberi tapasztalatok megragadása mellett az orosz íróknak az is fontos volt, hogy meghatározzák a nemzet átfogó jellegét, a nyugati világhoz való viszonyát és a történelemben elfoglalt helyét. Ez pedig már kissé ismerős, nemde? Putyin valószínűleg, amióta az eszét tudja ezekkel a kérdésekkel fekszik és kel.
Mégis röhejes, hogy pont az ő nagy kedvencei (Tolsztoj és Dosztojevszkij) az emberi faj történetében a legmeggyőzőbb érveket hozták fel a gonosszal szembeni erőszakmentes ellenállás mellett. Egy olyan korban, amikor a vallási erkölcs hanyatlásnak indult, ők ketten újjáélesztették az Isten jóságába, illetve azon keresztül az emberbe vetett hitet.
2022. február 24-én, a kora reggeli órákban Putyin televíziós beszédet tartott, amelyben Oroszország ukrajnai inváziójának okairól beszélt. Ebben kitért Ukrajna független államiságának tagadására és Oroszország nyugati hatalmakkal szembeni történelmi harcának hangsúlyozására, ez azonban kevéssé vagy egyáltalán nem tartalmazta Tolsztoj humanitárius gondolkodását. Azonban hangsúlyozza a klasszikus orosz irodalom egy másik jellemzőjét: a nemzeti identitás keresését. A kritikusok ezt a keresést egészen Alekszandr Puskinig és Nyikolaj Karamazinig vezették vissza, az irodalmi kánon két alapító atyjáig, akik pedig egyértelműen arra törekedtek, hogy meghatározzák, mit jelent orosznak lenni. És hogy vajon mit?
Andrew Kaufman, a Virginiai Egyetem szláv nyelvek professzora már 2018-ban arra a következtetésre jutott, hogy Putyin Dosztojevszkij orosz kivételességbe vetett hitét választotta Tolsztoj emberi tapasztalatába vetett hite helyett. Ez pedig mindennél többet elárul a jelenlegi helyzetről is.
