Tetoválások és levágott kisujjak: így bizonyították hűségüket a jakuzák
A jakuza nem egyetlen titkos társaság, hanem a japán szervezett bűnözés egymással is rivalizáló csoportjainak gyűjtőneve. Ezekben a szervezetekben az az érdekes, hogy családként épültek fel, de az összetartozásnak súlyos ára volt: a tagoktól feltétlen engedelmességet vártak, a hűséget szakéval kötött eskük, egész testet borító tetoválások és kegyetlen büntetések tették láthatóvá.
A modern jakuzaszervezetek eredetét általában az Edo-kori Japán piacain működő vándorárusokhoz és az illegális szerencsejátékokat szervező csoportokhoz vezetik vissza. A vásárokat járó árusoknak védelemre volt szükségük, a szerencsejátékokat működtető csoportok pedig pénzzel, kapcsolatokkal és erőszakkal szerezték meg a környék feletti ellenőrzést. A két világból idővel szigorú rangsor szerint működő szervezetek nőttek ki, amelyek már saját területet védtek, tartozásokat hajtottak be, és keményen felléptek a riválisaikkal szemben.
Maga a jakuza név is a kártyaasztalok mellől származhat. Az oicsokabu nevű kártyajátékban a 8–9–3-as kombináció a lehető legrosszabb leosztások közé tartozott, értéke ugyanis nulla volt. A három szám régi japán olvasata nagyjából ja-ku-za, így a szó eredetileg egy értéktelen kézre utalt, később pedig azokra is, akik úgy érezték, az élet rossz lapokat osztott nekik.
A szervezeteken belül mindent a család mintájára rendeztek el. A csoport élén az ojabun, az apa szerepét betöltő főnök állt, az alatta szolgáló tagokat pedig fogadott fiakként kezelték. Amikor valaki belépett, a felettesével meghatározott rendben szakét ivott.
A jakuzákhoz kapcsolódó egyik legfeltűnőbb jelkép az irezumi, a hagyományos japán tetoválás volt. Sárkányok, tigrisek, pontyok és mitológiai alakok boríthatták a hátat, a mellkast, a karokat és a combokat, a minták szélei azonban rendszerint megálltak ott, ahol a ruha már nem takarta őket. Elkészítésük hosszú, fájdalmas és költséges folyamat volt, így egyszerre mutatta meg a viselő kitartását, anyagi helyzetét és azt is, hogy végleg elkötelezte magát a csoport mellett.
Aki megszegte a szabályokat vagy cserben hagyta a főnökét, annak olykor saját testével kellett bocsánatot kérnie. A jubitsume nevű rituálé során a vétkes levágta bal kisujjának felső ujjpercét, majd becsomagolva átnyújtotta felettesének. Újabb kihágásért további ujjperceket is elveszíthetett. A büntetés nem csupán fájdalmat okozott. A hagyományos magyarázat szerint a kisujj hiánya gyengítette a kard biztos fogását, ezért az érintett kevésbé tudta megvédeni magát, és még inkább a főnökére szorult. A levágott ujj így egyszerre jelentett vezeklést, engedelmességet és fenyegető figyelmeztetést a többiek számára.
A jakuzák közben szívesen mutatták magukat olyan törvényen kívülieknek, akik a saját szabályaik szerint ugyan, de rendet tartanak. Egyes csoportok védték a piacokat, kölcsönöket adtak, vagy természeti katasztrófák után segélyt osztottak. Hatalmukat viszont zsarolásból, illegális szerencsejátékból, prostitúcióból és más bűncselekményekből építették fel. A filmekből ismert, becsületes gengszter alakja ezért jóval romantikusabb a valóságnál.
Olvasd el ezt is!