Egy tetoválás után a tested még évekig harcol a tintával

A tetoválás felvitele során a festék a bőr középső rétegébe, az irhába jut. A szervezet idegen anyagként kezeli, ezért immunsejtek, köztük makrofágok jelennek meg a területen, hogy eltávolítsák a pigmenteket. Ezek a részecskék azonban sokszor túl nagyok ahhoz, hogy a sejtek teljesen eltávolítsák őket. Részben emiatt marad tartós a tetoválás, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a szervezet hosszú ideig egy nehezen eltávolítható idegen anyaggal próbál megbirkózni.

A ScienceAlert által összegzett kutatások szerint a tetoválófesték egyes részecskéi a nyirokrendszerbe is eljuthatnak, és akár fel is halmozódhatnak a nyirokcsomókban. Ez azért fontos, mert a nyirokcsomók szűrik a nyirokfolyadékot, amely baktériumokat, vírusokat, kóros sejteket és más idegen anyagokat is szállíthat. Éppen ezért nem mindegy, milyen anyagok kerülnek a bőr alá.

A modern tetoválófestékek ráadásul összetett kémiai keverékek. A színért felelős pigmentek mellett hordozófolyadékokat, tartósítószereket és különböző szennyeződéseket is tartalmazhatnak. Manal Mohammed mikrobiológus szerint sok ma használt pigmentet eredetileg nem arra terveztek, hogy az emberi bőrbe kerüljön, hanem ipari célokra, például műanyagokhoz vagy autó- és nyomtatófestékekhez fejlesztették ki őket.

Egyes vizsgálatok nyomokban nehézfémeket is kimutattak tetoválófestékekben, köztük nikkelt, kobaltot, krómot, ritkábban ólmot. Ezek nagy mennyiségben mérgezőek lehetnek, egyes nehézfémeket pedig belső szervi károsodással, idegrendszeri problémákkal vagy fokozott daganatos kockázattal is összefüggésbe hoztak. A festékek bizonyos összetevői allergiás reakciót vagy tartós gyulladást is kiválthatnak.

Különösen a színes tinták, főként a vörös, a sárga és a narancs okozhatnak gondot. A vörös festéket több kutatás is összekapcsolta tartós viszketéssel, duzzanattal és granulómákkal, vagyis apró gyulladásos csomókkal, amelyek akkor alakulhatnak ki, amikor az immunrendszer megpróbálja elszigetelni az eltávolíthatatlan anyagot. A színes pigmentekben előforduló azovegyületek fény vagy lézeres eltávolítás hatására aromás aminokra bomolhatnak, amelyeket laboratóriumi vizsgálatokban genetikai károsodással és daganatos kockázattal is összefüggésbe hoztak.

A fekete festékek sem feltétlenül problémamentesek. Ezekben policiklusos aromás szénhidrogének is előfordulhatnak, amelyek koromban, kipufogógázban és elszenesedett ételekben is megtalálhatók, és több ilyen vegyületet rákkeltőként tartanak számon.

Egy megfigyeléses vizsgálat ugyan 29 százalékkal magasabb melanómakockázatot talált tetovált embereknél, más friss kutatások viszont nem mutattak ki egyértelmű ok-okozati kapcsolatot.

A fertőzésveszély szintén nem elhanyagolható. A tetoválás során a tű megsérti a bőr védőrétegét, amely normál esetben az egyik legfontosabb gát a kórokozókkal szemben. Nem megfelelő higiénia, nem steril eszközök vagy szennyezett festék használata mellett bakteriális fertőzések, hepatitis B vagy C, ritkább esetekben atipikus mikobakteriális fertőzések is előfordulhatnak. Ráadásul a tetoválópigmentek befolyásolhatják az immunrendszer működését is. A festéket felvevő immunsejtek pusztulása olyan jelzőfolyamatokat indíthat el, amelyek tartós gyulladást okozhatnak az érintett nyirokcsomókban. A vizsgálat egérkísérletben azt is kimutatta, hogy bizonyos esetekben a tetoválófesték módosíthatja a vakcinákra adott immunválaszt, például a COVID–19 elleni oltás esetében csökkent reakciót figyeltek meg.

A szakértők azt javasolják, hogy még az elkészítés előtt kérdezzünk rá, milyen festéket használ a tetováló és milyen higiéniai szabályokat követ. Autoimmun betegség vagy legyengült immunrendszer esetén érdemes fokozottan óvatosnak lenni, és előzetesen orvossal egyeztetni. A tetoválás erős önkifejezési forma, de egyben tartós kémiai terhelés is a szervezetnek, amelynek hosszú távú hatásait a tudomány még csak most kezdi feltérképezni. Hasonló elvek érvényesülnek a tetoválás eltávolításakor is, amely szintén nem kockázatmentes folyamat.