Oz Perkins legújabb filmje olyan klasszikusokat idéz, mint a Psycho vagy A bárányok hallgatnak, de szerencsére mindezt úgy teszi, hogy közben másolás helyett a saját hangját hallatja. A filmet megelőzte a hírneve, sokan már a bemutató előtt az év horrorjának kiáltották ki, amiben van is némi igazság: azt leszámítva, hogy nem egy klasszikus horrorfilmet kapunk, a Nicolas Cage által alakított sorozatgyilkos sokunk éjszakáit keseríti majd meg.
A filmet a Neon produkciós cég gyártotta, ami az elmúlt években olyan maradandó alkotásokkal örvendeztette meg a közönséget, mint a Vox Lux, a több Oscar-díjat is bezsebelő Élősködők vagy A szomorúság háromszöge. Emiatt alapvetően magasak voltak az elvárások a Longlegs – A rémmel kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy a rendezői székben a Jancsi és Juliska történetét újragondoló Oz Perkins ült – tehát a rendező nem más, mint a Hitchcock Psychójával világhírnevet szerző Anthony Perkins fia – ennek az információnak a filmmel kapcsolatban a későbbiekben még komoly jelentősége lesz.
A történet alapvetően egy unalomig ismételt nyomozós krimi, legalábbis első látásra. A cselekmény szerint adott egy sorozatgyilkos, Longlegs (Nicolas Cage), aki valamilyen különös módon családokat mészárol le, de úgy, hogy ő sosincs jelen a gyilkosságoknál. A gyilkos után kezd el nyomozni a kezdő FBI-ügynök, Lee Harker (Maika Monroe), akinek különös megérzései, sugallatai arra utalnak, hogy minden észszerűséget félredobva, már-már látnoki képeségekkel bír.
A nyomozó különös megérzései mind igaznak bizonyulnak
Fotó: neonrated.com
Ez később be is bizonyosodik, hiszen ő az, akinek sikerült megfejtenie a gyilkos által titkosírásban írt leveleket, amelyeken a tapasztalt nyomozók hosszú hónapokat ültek. Ahogy az egyébként kifejezetten magának való, befelé forduló, már-már autista jegyeket mutató ügynök egyre mélyebbre ássa magát az ügyben, úgy válik minden egyre sötétebbé:
Harper talán személyesen is ismeri az elkövető Longlegset.
A film nyomozással foglalkozó részei tényleg megidézik a nagy elődöket, de közben elkerülnek minden olyan klisét, amit már ezerszer láttunk a vásznon. Ráadásul az első jelenettől kezdve ismerjük a gyilkost: látjuk és tudjuk, hogy ki ő, tehát a film fő motivációja nem az, hogy az elkövető személyét felfedjük.
És itt jön a képbe a horror, ami úgy tűnik Oz Perkins kisujjában van.
A Longlegs remekül egyensúlyozik a nyomozós krimi és a horror között
Fotó: neonrated.com
A film atmoszférája ugyanis az első pillanattól kezdve beszippant, és csak egy-egy gyengébb pillanatban ereszt a szoros fogságából. Az alkotásban ugyanis nem a látott dolgok az ijesztőek, hanem pont ellenkezőleg: rengeteg olyan rövid snittet, pár másodpercig látható állóképet kapunk, amelyekkel kapcsolatban – elsősorban a zenei hatások miatt – érezzük, hogy van mögöttük mondanivaló, de a vásznon mégsem történik semmi.
Üres terek, baljóslatú zenével, amitől jumpscare-ket várna az ember, de nem kapja meg. Ez a folyamatosan fenntartott, soha be nem teljesedett feszültség az, ami lebénítja a nézőt. Valaminek történnie kellene, de ez az ismeretlent a rendező a fantáziánkra bízza.
Ajánljuk figyelmedbe! Még ma is kultuszfilm, pedig kapkodva készült az eredeti Alien
A film tele van látomásszerű jelenetekkel
Fotó: neonrated.com
A főszereplő által kapunk több, látomásszerű jelenetet is, amelyek egyszerre emlékek a múltból és fenyegető üzenetek a jövőre nézve. Egészen a film utolsó harmadáig ezek csak megkomponált képsorok maradnak mindenféle tartalom nélkül.
De épp azért (is) érdemes végignézni a filmet, mert a végén jelentést, értelmet kapnak ezek a már-már pszichedelikus látomások is.
És hogy miért zseniális Oz Perkins a rendezői székben? Egyrészt azért, mert remekül bánt a színészeivel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a stúdió által közétett videó, ahol a női főszereplő, Maika Monroe egy jelenet felvétele során először találkozik az elmaszkírozott Nicolas Cage-dzsel. A színésznő az első találkozáskor gyakorlatilag sokkos állapotba került, a pulzusa a videó tanúsága alapján a normálisról 170-es értékre ugrott.
Másrészt azért, mert a film egyértelműen tiszteleg a rendező apjának legismertebb filmje, a Psycho előtt. Nemcsak a mindkét filmben feszegetett borzasztóan beteges anya-gyerek viszony miatt (amiért egyébként külön elismerés jár a nyomozónő anyját játszó Alicia Wittnek), hanem azért is, mert – Hitchcockhoz hasonlóan – Perkins is remekül építi fel és tereli a feszültséget, a nézőre bízva, hogy mikor mit akar meglátni vagy épp nem meglátni a sötétben.
Ez is érdekelhet! Nicolas Cage bejelentette: hamarosan visszavonul a színészkedéstől
Ha mindez nem lenne elég, Nicolas Cage legalább annyira hátborzongatóan nyomasztó a kihallgatásos jelenetben, mint Anthony Perkins volt a Psychóban. Cage ráadásul zseniálisan kimunkált mozdulatokkal felépített karaktert hoz, akinek már az első megjelenése is a frászt hozza az emberre.
Női ruhába öltözött, elmaszkírozott sorozatgyilkosként olyan zsigerien ijesztő karakter, amilyet a Psycho óta talán nem is láttunk a mozikban.
Longlegs - A rém, 101 perc, 9/10
