Margaret Beaufort 1443. május 31-én született, John Beaufort, Somerset hercege és Margaret Beauchamp egyetlen életben maradt gyermekeként. Apai ágon III. Eduárd angol király leszármazottja volt, így a Plantagenet-dinasztiához tartozott, amelynek különböző ágai később véres háborút vívtak az angol trónért.
Margaret családjának királyi származása azonban korántsem volt problémamentes. Ősei között szerepelt Gaunt János, III. Eduárd fia, akinek Katherine Swynforddal folytatott házasságon kívüli kapcsolatából születtek gyermekei. Bár a pár később összeházasodott, és gyermekeiket törvényesítették, leszármazottaikat kizárták a trónöröklésből. Margaret tehát jelentős vagyont és előkelő származást örökölt, ám a korabeli szabályok szerint nem rendelkezett egyértelmű joggal az angol koronára.
Margaret alig volt egyéves, amikor édesapja meghalt. Hatalmas öröksége miatt hamarosan az angol arisztokrácia egyik legkeresettebb menyasszonyává vált. Mindössze hatévesen összeházasították John de la Pole-lal, Suffolk hercegének fiával, ám ezt a gyermekkori házasságot 1453-ban érvénytelenítették. Két évvel később, 1455-ben azonban már nem kerülhette el a következő frigyet. A 12 éves lányt Edmund Tudorhoz, Richmond grófjához adták, aki ekkor a húszas évei közepén járt.
Edmund VI. Henrik király féltestvére volt, a házasság pedig mindkét család számára komoly politikai előnyöket kínált. A férfi nem várta meg, hogy rendkívül fiatal felesége idősebb legyen: a házasságot elhálták, Margaret pedig még 13. születésnapja előtt teherbe esett. Edmund azonban soha nem láthatta gyermekét. A rózsák háborújának egyik összecsapása során fogságba került, majd 1456 novemberében, feltehetően pestisben meghalt.
1457. január 28-án, a walesi Pembroke várában adott életet fiának, Henriknek. A szülés rendkívül megterhelő lehetett számára, és bár később még kétszer férjhez ment, több gyermeke nem született.
Margaret 1458-ban ismét férjhez ment, ezúttal a nála jóval idősebb Henry Staffordhoz. Közben Angliában egyre véresebbé vált a Lancaster- és a York-ház közötti hatalmi harc. A rózsák háborújaként ismert konfliktus 1461-ben fordulóponthoz érkezett, amikor a York-házból származó IV. Eduárd megszerezte a trónt.
Margaret és férje ugyan kegyelmet kaptak az új uralkodótól, ám a nő számára sokkal fájdalmasabb veszteség következett: ötéves fiát, Henriket megfosztották örökségétől és címétől, majd egy York-párti nemes gyámsága alá helyezték. Margaret csak ritkán láthatta gyermekét, akinek sorsát ezután elsősorban a politikai események határozták meg.
Amikor 1471-ben a Lancaster-ház végleg elveszítette a hatalomért folytatott küzdelem akkori szakaszát, Henrik helyzete még veszélyesebbé vált. A fiú nagybátyjával, Jasper Tudorral külföldre menekült, és végül Bretagne-ban talált menedéket. Margaret ekkor még nem tudhatta, hogy 14 évig nem látja viszont egyetlen gyermekét.
Második férje 1471-ben meghalt, Margaret pedig a következő évben Thomas Stanleyhez ment feleségül, aki IV. Eduárd bizalmasának számított. A házasság politikailag rendkívül előnyösnek bizonyult. Margaret a York-ház udvarának közelébe kerülhetett, miközben továbbra is azon dolgozott, hogy fia visszakaphassa birtokait és biztonságban hazatérhessen Angliába.
Bár Lancaster-párti családból származott, képes volt alkalmazkodni a változó hatalmi viszonyokhoz. Kapcsolatokat épített, tárgyalt és igyekezett minden lehetőséget nyitva tartani Henrik számára. A helyzet 1483-ban változott meg gyökeresen, amikor IV. Eduárd váratlanul meghalt. A trónt elvileg 12 éves fia, V. Eduárd örökölte volna, ám nagybátyja, Gloucester hercege magához ragadta a hatalmat. A fiú és öccse a londoni Towerbe került, majd nyomuk veszett. A herceg III. Richárd néven királlyá koronáztatta magát.
A Towerben eltűnt két herceg sorsa az angol történelem egyik leghíresebb rejtélye. Máig nem tudni bizonyosan, mi történt velük, bár sok történész úgy véli, hogy meggyilkolták őket. Egy később népszerűvé vált elmélet szerint Margaret Beaufort állhatott az eltűnésük mögött, hogy megtisztítsa az utat fia trónra kerülése előtt. A feltételezést többek között Philippa Gregory történelmi regényei is ismertté tették.
1483 nyarán azonban még korántsem volt egyértelmű, hogy Henriknek reális esélye lehet a koronára. A trónt III. Richárd birtokolta, akinek ekkor még élt törvényes fia is.
Margaret kezdetben továbbra is elsősorban azt próbálta elérni, hogy száműzetésben élő gyermeke biztonságban visszatérhessen Angliába. Amikor azonban elterjedt a hír, hogy a két herceg valószínűleg meghalt, a politikai helyzet gyökeresen átalakult. Margaret ekkor szövetségre lépett IV. Eduárd özvegyével, Elizabeth Woodville-lal. Tervük szerint Henrik megszerzi a koronát, majd feleségül veszi Yorki Erzsébetet, egyesítve ezzel a két rivális dinasztia érdekeit. Az első felkelés azonban kudarcot vallott. Margaretet megfosztották vagyona feletti rendelkezési jogától, és férje felügyelete alatt házi őrizetbe helyezték. Életét valószínűleg csak Thomas Stanley politikai kapcsolatai mentették meg.
Margaret a kudarc után sem mondott le terveiről. Férje közreműködésével továbbra is kapcsolatban maradhatott száműzetésben élő fiával, aki újabb támadásra készült. Henrik Tudor 1485 augusztusában partra szállt Walesben, majd seregeivel Anglia belseje felé indult.
Augusztus 22-én a bosworthi csatában összecsapott III. Richárd hadseregével. A küzdelemben Margaret férjének családja is meghatározó szerepet játszott: Thomas Stanley testvére, William a döntő pillanatban Henrik oldalán avatkozott be. III. Richárd elesett a csatában, Henrik pedig VII. Henrik néven Anglia királya lett. Ezzel kezdetét vette a Tudor-dinasztia uralma, amelynek később VIII. Henrik és I. Erzsébet is a tagja lett. Margaret Beaufort ekkor 42 éves volt.
Az asszony, akit gyermekként mások politikai érdekei szerint házasítottak ki, aki 13 évesen özvegy és anya lett, majd hosszú évekre elszakadt egyetlen fiától, végül az ország egyik legbefolyásosabb személyiségévé vált. Bár maga soha nem viselte az angol koronát, kitartása, kapcsolatrendszere és politikai érzéke nélkül fia trónra kerülése aligha alakult volna ugyanígy. Margaret Beaufort története ezért nemcsak egy király édesanyjának életrajza, hanem egy olyan nőé is, aki a középkori Anglia rendkívül szűk mozgásterében képes volt alakítani a történelem menetét.
Olvasd el ezt is!