Mintegy 200 évvel a Salemben zajló boszorkányperek előtt, a bíróságok Európában férfiakat – és néhány nőt – ítéltek el azért, mert állítólag „vérfarkassá változtak", és gyermekekre vadásztak. De mi volt ez az eseménysorozat pontosan?
Mi történt a vérfarkasperek során?
A 15., 16. és 17. században Európa egyes részein vérfarkasperek zajlottak, amelyek hátterében a babona, a vallási és politikai összecsapások, nem utolsó sorban pedig a nehéz körülményekért bűnbakot kereső emberek álltak. A vádlottak közül sokan koldusok, remeték vagy az adott területekre nemrég bevándorolt, leginkább hátrányos helyzetű személyek voltak. Az elítéltek közül sokan bevallották, hogy valóban vérfarkasok és szörnyű bűnöket követtek el, mindezt legtöbbször a brutális kínzások hatására.
Ez is érdekelhet: Inkább betegség, mint misztikus gonosz – a vámpírok eredettörténete
A történészek gyanítják, hogy néhányan téveszmékben szenvedhettek, vagy nem voltak elég intelligensek ahhoz, hogy tudják, mit vallottak be. Néhányan valóban pedofilok vagy sorozatgyilkosok lehettek, de a történelmi feljegyzések hiányosak és olykor túlzók. Évszázadokkal később pedig nehéz kibogozni a folklórt a valós történésekből, valamint abból, amit az emberek akkoriban ténynek gondoltak.
Nem volt rá magyarázat
Napjainkban nehéz elhinni, hogy emberek valóban hittek a vérfarkasokban, de mivel nem voltak tudományos módszerek, a korai társadalmaknak a képzeletükön kívül nem sok minden állt rendelkezésükre a szokatlan állapotok magyarázatára. Az elmebetegségre való hivatkozás pedig nem számított mentségnek, mivel az akkori orvosszakértők is úgy vélték, hogy az ördög okozhatta a betegséget.
Shutterstock
Nem volt mindig bűn
A vérfarkasokat a korai folklórban jóindulatú, kedves karaktereknek írták le, akik akaratuk ellenére váltottak alakot, és kétségbeesetten próbáltak visszatérni emberi formájukba. Így ebben az esetben azt is érdemes volt megfigyelnie a történészeknek, hogy miképp vált a likantrópia bűnös élvezetté – tehát mi változott a 15. században.
Az egyik elmélet szerint a kereszténység átvette a pogány hiedelmek egyes aspektusait, és gonosszá alakította azokat. Például az ördög faunszerű képzete a görög Pán istenre épül. Amikor pedig a vérfarkas-mitológia kereszteződött a keresztény teológiával, az a nézet alakult ki, hogy a farkassá válás képessége az ördögtől származik.
Olvasd el ezt is! Az éjszaka, amikor eljött az ördög – a devoni rejtély
Korabeli orvosságok, kenceficék hatása
A vérfarkasperek egyes kritikusai úgy vélték, hogy a boszorkánykenőcsök hallucinációkat okozhattak a lakosság körében. A vádlottak szomorúságára ez az elmélet kevés támogatást kapott egészen az 1960-as évekig, amikor a kémiai elemzések kimutatták, hogy a boszorkánykenőcsök és a mérgező anyarozs összetevői hasonlítanak az LSD-hez. A kenőcsökkel való érintkezés és az anyarozsmérgezések megmagyarázhatják a farkasember-észlelések egy részét. Más modern kutatók azonban kritizálták ezt a magyarázatot, miszerint ez túlságosan leegyszerűsíti a helyzetet.
Néhány szakember pedig a veszettséget, az idegrendszeri zavarokat, sőt az epilepsziát is felvetette alternatív magyarázatként.
Lecsengése
A 17. században Németországban, Hollandiában és Kelet-Európában, különösen az elszigetelt vidéki területeken, szórványosan folytak a vérfarkasokkal kapcsolatos perek. Az idő előrehaladtával azonban az elit már nem hitt az ördögben és a misztikus átváltozásokban. 1692-ben a svédországi Livóniában egy 80 éves férfit nevetve küldtek el a bíróságról, amikor azt vallotta, hogy vérfarkas, és évente háromszor belép a pokolba, hogy harcoljon a boszorkányokkal és ördögökkel, és biztosítsa a jó termést.
