Hogyan lehet megvédeni az élőket a vámpíroktól? Ezeket a trükköket használták régen az emberek

Az emberek számos módot kiötöltek arra vonatkozóan, hogy az élőhalottak ne kínozhassák őket. Egy másik módszer szerint követ vagy téglát tettek a szájukba – számol be róla a Science Alert. Íme két példa a régészek által feltárt vámpír temetkezésekre, szakértői kommentárokkal.

​A Nachzehrer vámpír megállításának módszere

Az egyik esetben egy női holttestet tártak fel egy 16. századi olasz sírban Lazzaretto Nuovóban, Velencétől mintegy 3 kilométerre. A nőt – akit a tudósok Carmilla becenévre kereszteltek − egy téglával a szájában találták meg egy tömegsírban. Meg kell hagyni, elég bizarr rituálé.

A nő a bubópestis halálos járványa idején halt meg. Vajon mi lehet annak a magyarázata, hogy egy halálos betegségben szenvedő ember testét manipulálja? Ezt a kérdést tette fel Matteo Borrini, a liverpooli John Moore Egyetem törvényszéki antropológia főelőadója is, az ásatás vezető tudósa.

​Koponya téglával a szájában

Borrini gondos törvényszéki vizsgálatot végzett, hogy megértse, mi történhetett. Arra jutott, hogy a nőt valószínűleg Nachzehrernek, a régi európai folklórban szereplő vámpírfajtának gondolták.

A hagyomány szerint voltak olyan testek, melyek valamilyen démoni hatás fogságába kerültek, és a pestis terjesztéséért feleltek

− írta le Borrini. A szájba helyezett tégla megakadályozhatta, hogy a Nachzehrer kirágja magát, és így megvédte az élőket a betegségtől. A tudós azt is kimutatta, hogy a tömegsírt Carmilla eltemetése után újra megnyitották. Mivel ekkor a teste valószínűleg még nem bomlott el teljesen, a sírásók azt feltételezhették, hogy megszállta valami, és a szájába helyezték a téglát.

​Egy kő, hogy a lélek ne terjessze a betegséget

Fotó: Profimédia / David Pickel / Stanford University

Az Arizonai Egyetem és a Stanford Egyetem kutatói egy másik példát is találtak egy gyermektemetőben, az olaszországi Teverinában található Poggio Gramignano ókori római villa területén: egy körülbelül 10 éves gyermeket, akit az 5. században temettek el a halálos maláriajárvány idején. Az ő szájába is egy követ helyeztek.

Jordan Wilson, a Villa Romana di Poggio Gramignano régészeti projekt vezető bioarcheológusa szerint a kő valószínűleg azért volt ott, hogy megakadályozza a gyermek lelkének be- vagy kilépését a testből:

Van egy nagyon ősi elképzelés arról, hogy a lélegzet az élethez és a lélekhez kapcsolódik, a száj pedig egyfajta kapu, amelyen keresztül a lélek kilép a halál után.

A kő megakadályozta, hogy a halott terjessze a betegséget, de az is lehet, hogy így védték meg őt a boszorkányoktól, akik a hiedelmek szerint képesek feltámasztani a gyermekeket a halálból, és felhasználni a lelküket.

A vámpírok, mint a betegségek terjesztői

A vámpír-mítoszok évszázadok óta kísérik az emberek halálát. Módot adtak az akkori ismeretekkel megmagyarázhatatlan dolgok megértésére, mint a járványok kitörése során bekövetkezett rejtélyes halálesetek. A hiedelmek alapján vámpírok először a családtagokra kezdenek vadászni, aztán a szomszédokra, majd az összes többi falubelire. Ez a klasszikus mintája egy fertőző betegségnek.

Az elképzelés, hogy a halottak feltámadhatnak a sírból, vagy a halálon túl tovább gyötörhetik az élőket szinte minden kultúrában jelen van, ősi eredetű.