Jean-Claude Van Damme szerint ez a különbség közte és Sylvester Stallone között
A ’80-as évek akciófilmjei a túlfűtött férfiasságról, a duzzadó izmokról és a macsóságról szóltak – Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone abszolút uralta a műfajt. Jean-Claude Van Damme azonban már a kezdetektől úgy érezte, valamiben más, mint ők: szerinte a titka az, hogy ő nem félt érzelmeket kimutatni az érzelmeit.
A Reagan-korszak Hollywoodja az akciófilmek fénykorát hozta el: robbanások, gépfegyverek, izomtól duzzadó hősök és a mindent átható amerikai hazafiság uralta a vásznat. A kimért és legyőzhetetlen Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger ekkorra már legendává vált – a ’80-as évek végén azonban feltűnt egy újfajta akcióhős, a belga származású kickbox-bajnok, Jean-Claude Van Damme, aki mozdulataiban táncosi könnyedséget, arcán pedig valódi érzelmeket vitt a műfajba.
Van Damme még 1991-ben, a Washington Postnak adott interjúban mesélt arról, miért tartja magát különbnek kortársainál. A Dupla dinamit című filmjének bemutatásakor így nyilatkozott:
Filmjeiben – a Véres játéktól kezdve a Kickboxeren át a Cyborg – A robotnőig – mindig volt egy romantikus vagy emberi pillanat, ami megkülönböztette a korszak többi izomemberétől. Van Damme nemcsak a mozgalmas jeleneteiben volt hiteles, hanem azokban a szituációkban is, amikor mimikájára kellett hagyatkoznia, ez pedig akkoriban ritkaságszámba ment az akcióhősök között. A színész önreflexiója azóta még inkább kiteljesedett: a JCVD és a Jean-Claude Van Johnson című későbbi projektjeiben már saját hírnevével és hibáival is képes volt szembenézni.
(Forrás: SlashFilm)
Olvasd el ezt is!