Kamilla királyné dédnagyanyja is a király szeretője volt, de neki nem jutott korona
Évtizedeken át VII. Eduárd király legközelebbi bizalmasai közé tartozott, mégsem lehetett hivatalosan része az udvarnak. Alice Keppel története önmagában is filmbe illő, de igazán izgalmassá az teszi, hogy dédunokája több mint száz évvel később ugyanabba a királyi családba került – ezúttal már királynéként.
Amikor 1910 májusában meghalt VII. Eduárd brit király, egy nő különös helyzetbe került. Több mint egy évtizeden át a király egyik legfontosabb bizalmasa volt, a londoni elit ünnepelte, politikusok és arisztokraták keresték a társaságát, mégsem tartozhatott igazán a családhoz. Alice Keppel a király szeretője volt, és amikor Eduárd meghalt, az a világ, amely addig körülötte forgott, szinte egyik napról a másikra bezárult előtte.
Alice Frederica Edmonstone 1868-ban született skót arisztokrata családban. Jó névvel, kifogástalan társasági háttérrel, de nem akkora vagyonnal érkezett a viktoriánus elit peremére, hogy önállóan is megtalálja benne a helyét. 1891-ben hozzáment George Keppelhez, az Albemarle grófi család fiatalabb fiához. A házasság rangot adott, nagy vagyont viszont nem. Alice igazi tőkéje a szépsége, a társasági érzéke és az a különös képessége volt, amellyel egy zsúfolt szalonban is el tudta hitetni a másikkal, hogy éppen ő a legfontosabb ember a világon.
A későbbi VII. Eduárddal az 1890-es évek végén került közelebbi kapcsolatba, amikor a férfi még walesi herceg volt. A viszony nem volt titok a felső körökben, inkább olyan ügy, amelyről mindenki tudott, de senki sem beszélt túl hangosan. Ez volt az Edward-kori világ egyik sajátossága: a botrányt nem az jelentette, ami megtörtént, hanem az, ha valami kiderült. Keppel ebben kivételesen ügyes volt. Nem akart királynénak látszani, nem követelt nyilvános szerepet, és nem lépte át a láthatatlan határokat. Éppen ezért tudott olyan közel kerülni a hatalomhoz. Eduárd mellett szeretőként és bizalmasként is jelen volt, a kortársak szerint pedig különleges érzéke volt ahhoz, hogyan csillapítsa a király indulatait, vagy hogyan terelje diplomatikusabb irányba, ha makacs vagy ingerült lett.
Amikor Eduárd 1901-ben trónra lépett, Alice helyzete még különösebbé vált. Nem volt hivatalos címe és alkotmányos szerepe, mégis a király legbelső köréhez tartozott. A londoni társaság ünnepelte, vacsorák, utazások és exkluzív összejövetelek vették körül. Látszólag mindene megvolt, valójában azonban minden egyetlen ember jóindulatán múlott. A rang, a befolyás és a kiváltságok nem saját jogon illették meg, hanem az uralkodó közelségéből fakadtak.
Ezért omlott össze olyan gyorsan minden 1910-ben. Eduárd egészsége az utolsó években egyre romlott, és amikor májusban meghalt, Alice nem csupán a férfit veszítette el, de azt a társasági világot is, amelyben addig mozgott. A történet egyik legtöbbet idézett mozzanata inkább Eduárd utolsó óráihoz kötődik: Alice a Buckingham-palotába sietett, hogy a haldokló király mellett legyen, de a halála után szerepe az udvarban gyorsan megszűnt.
V. György trónra lépésével Alice Keppel világa gyorsan beszűkült: az új uralkodó jóval konzervatívabb és zárkózottabb udvart képviselt, apja társasági körének több szereplőjétől távolságot tartott, Alice befolyása pedig lassan eltűnt. 1947-ben halt meg, ugyanabban az évben, amikor megszületett dédunokája, Camilla Rosemary Shand – az a nő, aki több mint száz évvel később III. Károly oldalán már királynéként állhatott a Westminster-apátságban.
Olvasd el ezt is!