1814. október 17-én a londoni St Giles negyedben látszólag ugyanolyan délután volt, mint bármelyik másik. A környék akkoriban a város egyik legszegényebb és legsűrűbben lakott része volt: szűk utcák, zsúfolt bérházak és sikátorok hálózták be. A Great Russell Street és a Tottenham Court Road közelében állt a Horse Shoe Brewery, London egyik jelentős sörfőzdéje. A vállalat különösen a sötét porteréről volt ismert, amelyből hatalmas mennyiséget állított elő.
A sörfőzde egyik óriási, fából készült tartálya több mint hat méter magas volt, és hatalmas vasabroncsok tartották össze. Október 17-én az egyik ilyen abroncs elpattant. A dolgozók kezdetben nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a történteknek, hasonló meghibásodások ugyanis korábban is előfordultak. Ezúttal azonban alig egy órával később a teljes tartály szétszakadt.
A tartályból nagyjából 320 ezer gallon, vagyis több mint 1,2 millió liter sör tört ki hatalmas erővel. A folyadék ledöntötte a sörfőzde egyik falát, és további tartályokat is megrongált, így rövid idő alatt valóságos söráradat indult meg St Giles utcái felé. A hullám a szűk sikátorokba és a környező épületekbe zúdult. A hatalmas erő több házat is megrongált, illetve összeomlasztott, az ott élők közül pedig többen a romok alatt rekedtek. A tragédia egyik áldozata Mary Banfield és fiatal lánya volt, akik otthon teáztak, amikor az ár elérte a házukat. Nem messze tőlük egy gyerek virrasztására összegyűlt gyászolókat ért el a sörrel kevert áradat. A katasztrófában összesen nyolcan vesztették életüket.
A londoni söráradás történetéhez az évtizedek során számos bizarr részlet és legenda kapcsolódott. A beszámolók szerint a katasztrófa után emberek gyűltek össze a környéken, és akadtak, akik edényekkel próbálták összeszedni az utcákon maradt sört. Olyan történetek is elterjedtek, hogy egyesek közvetlenül az utcáról itták a portert, és emiatt egy kilencedik ember alkoholmérgezésben halt meg. Ez utóbbi azonban a söráradás egyik sokat ismételt legendája, nem tekinthető bizonyított ténynek.
A történet szerint a tragédia iránti kíváncsiság olyan tömeget vonzott, hogy egy házban, ahol az áldozatok holttesteit őrizték, a padló is beszakadt a látogatók súlya alatt. Az emberek az épület sörrel elöntött pincéjébe zuhantak. A környéken eközben napokig tartott a takarítás, a sör jellegzetes szaga pedig állítólag még jó ideig érezhető volt.
A tragédia után joggal merült fel a kérdés, ki felel a nyolc ember haláláért és a hatalmas anyagi károkért. A vizsgálat végül rendkívüli balesetként kezelte a történteket, és a sörfőzdét nem kötelezték arra, hogy kártérítést fizessen az áldozatok családjainak. A vállalat számára ráadásul komoly pénzügyi csapást jelentett az elveszett sör is. A sör után már befizetett jövedéki adó egy részét azonban visszaigényelhette, ami hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat túlélje a katasztrófát.
A Horse Shoe Brewery végül még több mint egy évszázadon át működött, és csak 1921-ben zárt be. A helyén ma a londoni Dominion Theatre áll. A több mint kétszáz évvel ezelőtti londoni söráradás mára a brit főváros történetének egyik legbizarrabb katasztrófájává vált. Ami egyetlen vasabroncs meghibásodásával kezdődött, percek alatt több mint egymillió literes áradattá változott egy olyan negyedben, ahol a zsúfolt házak és szűk utcák miatt szinte lehetetlen volt elmenekülni előle.
Olvasd el ezt is!