Benjamin Franklin 1757. július 26-án érkezett Londonba, 51 éves korában. A Trafalgar tér közelében található, ötemeletes György-kori ház két hosszabb megszakítással a következő 16 évben az otthonául szolgált. Bár felesége, Deborah Philadelphiában maradt, és rendszeresen küldött neki otthoni élelmiszereket, Franklin hamar megszerette a brit fővárost. Különösen nagyra értékelte London pezsgő szellemi életét, amely lehetőséget biztosított számára, hogy korának legjelentősebb tudósaival, íróival és gondolkodóival találkozzon.
A ház vendégei között megfordult James Boswell író és Joseph Priestley természettudós is, Franklin pedig rendszeresen látogatta a város kávéházait és fogadóit, ahol tudományos és politikai kérdésekről vitatkozott – írja a Smithsonian cikke.
Franklin már 1756 óta a brit Királyi Természettudományos Társaság tagja volt, elsősorban az elektromossággal és a villámlással kapcsolatos kutatásainak köszönhetően. Londoni otthonában saját laboratóriumot rendezett be, ahol számos kísérletet végzett. Továbbfejlesztette a róla elnevezett Franklin-kályhát, foglalkozott az ólommérgezés hatásaival, valamint megalkotta az üvegharmonikát, egy különleges hangszert, amely forgó üvegtálak segítségével szólalt meg.
A villámhárító tökéletesítésén is dolgozott, amelynek használata később London számos jelentős épületén, köztük a Szent Pál-székesegyházon és a Szent Jakab-palotán is elterjedt. Franklin azonban nemcsak tudományos érdeklődéséről, hanem szokatlan életmódbeli szokásairól is ismert volt. Rendszeresen úszott, súlyzókkal edzett, és a Craven Street-i ház lépcsőit is testmozgásra használta. Legkülönösebb szokása mégis az úgynevezett légfürdő volt.
Egy 1768-ban írt levelében maga is beszámolt erről a reggeli rituáléról, amelyet az egészsége megőrzése érdekében végzett. Hogy a szomszédok mit gondolhattak a különös látványról, arról nem maradt fenn feljegyzés.
Franklin londoni évei nemcsak tudományos, hanem politikai szempontból is meghatározóak voltak. Észak-Amerika helyettes postamestereként és több amerikai gyarmat képviselőjeként fontos szerepet játszott a brit kormány és a gyarmatok közötti tárgyalásokban.
Kezdetben hitt abban, hogy a brit birodalom és az amerikai gyarmatok közötti kapcsolat megőrizhető. Szerette Angliát, számos barátságot kötött ott, és sokáig a megegyezés lehetőségét kereste. A feszültségek azonban egyre fokozódtak. Az 1773-as bostoni teadélután, amikor az amerikai gyarmatosok tiltakozásul teát dobtak a kikötő vizébe, tovább mélyítette a konfliktust.
Franklin helyzete különösen nehézzé vált, amikor nyilvánosságra kerültek Thomas Hutchinson massachusettsi királyi kormányzó bizalmas levelei, amelyek a gyarmati önrendelkezéssel szembeni ellenséges hozzáállásáról tanúskodtak. Franklint a levelek kiszivárogtatásában játszott szerepe miatt a brit Titkos Tanács előtt nyilvánosan megalázták, majd elveszítette postai tisztségét. Bár továbbra is megpróbált közvetíteni a két fél között, erőfeszítései végül kudarcot vallottak. 1775 márciusában elhagyta Londont, és visszatért Philadelphiába.
Utolsó napját a Craven Street-i házban régi barátjával, Joseph Priestley-vel töltötte. Amerikai újságokból olvastak fel részleteket, miközben Franklin a beszámolók szerint könnyekig meghatódott. Néhány hónappal később kitört az amerikai függetlenségi háború.
A Craven Street 36. szám alatti épület különlegessége, hogy ez Benjamin Franklin egyetlen ma is álló egykori lakóháza. A körülbelül 1730-ban épült ház a 20. század során számos különböző funkciót töltött be. Működött benne szálloda, különböző szervezetek irodája, és egy időben a brit vasúttársaság tulajdonában is állt. Az 1980-as évekre azonban az épület állapota jelentősen leromlott.
Megmentését Mary Ponsonby, Bessborough grófjának amerikai felesége kezdeményezte, aki az 1980-as évek végén alapítványt hozott létre a felújítás érdekében. A szükséges pénz összegyűjtése közel húsz évig tartott. A helyreállítás végül mintegy 5,5 millió dollárba került, amelyből 2,7 millió dollárt a brit Heritage Lottery Fund biztosított. A ház 2006. január 17-én, Benjamin Franklin születésének 300. évfordulóján nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.
A felújított épületben nem Franklin korabeli bútorokkal berendezett szobákat alakítottak ki, hanem egy különleges, színházi elemekre épülő múzeumi élményt. A látogatókat egy színésznő vezeti végig a házon, aki Polly Stevenson Hewson, Franklin egykori főbérlője lányának szerepét alakítja. A helyiségek nagyrészt üresek maradtak, így a látogatók a régi padlódeszkákat és a korabeli színek alapján helyreállított falakat is megfigyelhetik.
A különböző szobák Franklin életének más-más oldalát mutatják be: tudományos munkásságát, politikai tevékenységét és személyes kapcsolatait. Vetítések, hangfelvételek és dramatizált jelenetek idézik fel azokat a történelmi eseményeket, amelyeknek a ház egykor tanúja volt. A Craven Street-i épület így nemcsak egy világhírű tudós és politikus otthonaként érdekes, hanem olyan helyszínként is, ahol az amerikai függetlenséghez vezető események egy része formálódott. Benjamin Franklin pedig a maga különös szokásaival, kísérleteivel és politikai küzdelmeivel jóval emberközelibb alaknak tűnik itt, mint amilyennek a történelemkönyvek lapjain megismerhettük.
Olvasd el ezt is!