Kuroszava Akira 1954 április 26-án bemutatott mozija túlzás nélkül mérföldkőnek számít a filmtörténetben. Az évforduló alkalmából felidézzük a film létrejöttének körülményeit, elárulunk néhány kevésbé ismert érdekességet, valamint számba vesszük, mely későbbi alkotókra és alkotásokra volt hatással A hét szamuráj.
Szimbolikus évfordulóhoz érkezett a filmművészet:
hét évtizeddel ezelőtt, 1954. április 26-án mutatták be Japánban Kuroszava Akira A hét szamuráj című filmjét.
A történetet többé-kevésbé mindenki ismeri (nem utolsósorban a számos feldolgozásnak és utánérzésnek köszönhetően is): 1586-ot írunk, ezt az időszakot szengoku dzsidainak, azaz a hadakozó fejedelmek korának is nevezik Japánban. A központi hatalom lényegében megszűnt, helyette kiskirályságok alakultak, az ország pedig állandó háborúskodásba süllyedt.
A kaotikus helyzetet – ahogy az lenni szokott – a kisemberek szenvedték meg a legjobban. A film történetének középpontjában is egy szegény falu szerepel, melyet éppen egy rablóbanda készül kifosztani. A banditák vezére úgy dönt, hogy a rajtaütéssel megvárják az aratást, hogy a frissen betakarított termést is magukkal vihessék majd.
Ez az éhhalált jelentené a közösségnek, ezért a falu bölcse megbíz pár férfit, hogy fogadjanak fel néhány szamurájt – ahogy ő fogalmazott, néhány éhes szamurájt – védelmezőnek. Nagy nehezen sikerül hét harcost összegyűjteni, melyek közül a csapat vezére, Kambei (Simura Takasi), valamint Kikucsijo (Mifune Tosiró) számítanak a legemlékezetesebb karakternek.
Ez is érdekelhet! Nem csak Hollywood ért a romantikához: 5 remek szerelmesfilm Ázsiából
A majdnem három és fél órás játékidő nagy része a toborzással és a védekezés megszervezésével telik, a legendás csatajelenetek elsősorban a fináléra jellemzőek. A szamurájok természetesen csak komoly véráldozatok árán érik el a céljukat, vagy ahogy Kambei fogalmaz a zárójelenetben: a győzelem valójában a falusiaké, nem a szamurájoké.
Ha a cselekményleírás ismerősnek tűnt a számunkra, az nem a véletlen műve. Számos alkotót megihletett A hét szamuráj, megszámolni is nehéz, hány szoros és kevésbé szoros feldolgozás készült az évtizedek alatt, arról nem is beszélve, hogy sok Kuroszava által is használt motívum azóta toposszá vált a filmművészetben.
Az egyik leghíresebb feldolgozás John Sturges A hét mesterlövész című munkája, amely gyakorlatilag egy az egyben Kuroszavát másolta – igaz, ezúttal egy mexikói falu lakói kérnek segítséget, őket pedig értelemszerűen nem szamurájok, hanem mesterlövészek védik a banditákkal szemben.
Ha azt gondolnánk, hogy Kuroszava mérges volt a remake miatt, tévedünk: szórakoztatónak találta a filmet, sőt a legenda szerint egy szamurájkarddal is megajándékozta Sturgest.
Ez is érdekelhet a témában: Cowboy-kalapok és revolverek – Öt klasszikus westernfilm, amit mindenképp látnod kell!
A feldolgozás feldolgozását 2016-ban mutatták be olyan kiváló színészek közreműködésével, mint Denzel Washington vagy Ethan Hawke.
Végeláthatatlan azoknak a filmeknek a sora, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de Kuroszava művére támaszkodtak, ilyen például az Egy bogár élete, a Django elszabadul, a Star Wars-filmek vagy éppen Zack Snyder-féle Rebel Moon.
Nem egy, ma már klisének számító filmes megoldást ugyancsak A hét szamuráj terjesztett el. Számos olyan mozit ismerünk például, ahol a harcosok csapatba verődnek, hogy felvegyék a harcot a gonosszal, de a vonakodó hős toposza is Kuroszava filmjének hatására lett bevett eszköz.
Az is tény ugyanakkor, hogy nemcsak Kuroszava volt hatással a nyugati filmművészetre, de a japán rendező is merített John Ford westernjeiből. A hét szamuráj tehát több iskola jegyeit is magán viseli, talán éppen ezért aratott elsöprő sikert az alkotás – egyáltalán nem túlzunk, ha minden idők egyik legjobb és legfontosabb filmjének nevezzük.
A Sight and Sound legutóbbi listáján minden idők 20. legjobb filmjének választották a kritikusok, de korábban volt már a dobogón is. A Variety rangsorában a 6., a Time Outéban a 7. helyen szerepel, a BBC 2018-ban pedig minden idők legjobb idegennyelvű (azaz nem angolszász országban készült) filmjének választotta meg. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden komolyan vehető válogatás számol Kuroszava filmjével.
Az elismerés nem csupán az izgalmas történetnek és az újszerű technikai megoldásoknak szól: A hét szamuráj társadalomkritikai éllel is bír. A 16. századi Japánban nemigen volt átjárás a különböző osztályok között, de Kuroszava sokkal nyitottabban állt ehhez a kérdéshez. Nem csupán a földművesek és a szamurájok kasztja keveredik a filmben, de magukat a társadalmi csoportokat is árnyaltan ábrázolja a rendező. Dicsőíti a szamurájeszményeket, de nem kelti azt a hamis látszatot, hogy a harcosok makulátlan jellemmel rendelkeznének. Érdekesség, hogy Kikucsijo nem is valódi szamuráj, hanem paraszti sorból származik. Kuroszava a földművesek ábrázolásánál is kerüli a pátoszt, sőt sötét titkokat is megtudunk a falu múltjából. A film szerint tehát nem az a lényeg, hogy hova születik az ember, hanem az, hogy milyen a jelleme.
Ezt is figyelmedbe ajánljuk: Ha így folytatódik, 2500-ra egyetlen vezetéknév marad majd Japánban
A felkelő nap országa az 1954-es bemutató idején két korszak határán állt: már javában zajlott az úgynevezett japán gazdasági csoda, de a nézők jelentős része rezonálni tudott a vidéki élet ábrázolására is. Kuroszava műve azonban nemcsak a hazai közönséget, de az egész világot meghódította – diadalmenete pedig azóta is tart.
Szöveg: Wachsler Ádám
