Denis Villeneuve rendező

A Dűne-filmek, a Szárnyas fejvadász 2049 és az Érkezés látnoki alkotója, Denis Villeneuve egyértelműen korunk egyik legelismertebb rendezőjének számít. A kanadai művész saját hangját bevallása szerint rengeteg különféle film inspirálta – cikkünkben most ezek közül mutatunk be négyet.


​Nem vénnek való vidék (2007)

A Coen-fivérek klasszikusa Cormac McCarthy azonos című regényét dolgozza fel; a történet a mexikói határvidéken játszódik, és egy rosszul sikerült drogügylet súlyos következményeit meséli el. Az egyedi atmoszférájú, egyszerűségében hatásos alkotást Villeneuve a 21. század egyik legjobban sikerült filmjének tartja.

Érdekesség, hogy azóta a film több szereplője is kollaborált már Villeneuve-vel.

A vérfagyasztó alakításáért Oscarral jutalmazott Javier Bardem a Dűne-filmek egyik legfontosabb mellékszereplőjét, Stilgart formálta meg, Josh Brolin pedig már a Dűne előtt, a Sicarióban is együtt dolgozott a kanadai rendezővel.

​Az ember gyermeke (2006)

A film, amelyet Villeneuve minden idők egyik legjobb disztópikus sci-fijének tart. A mozi egy olyan korban játszódik, amikor az emberi faj már nem képes tovább szaporodni. A világégés-közeli helyzetben azonban csoda történik, a Clive Owen által megformált, végtelenül kiábrándult főszereplő pedig hirtelen az emberiség jövőjéért kell, hogy küzdjön. A zseniális operatőri megoldásokban bővelkedő filmet az az Alfonso Cuarón rendezte, akinek azóta olyan mozikat köszönhetünk, mint például a Gravitáció.

​Arábiai Lawrence (1962)

A klasszikus film alaphelyzete: T. E. Lawrence brit hadnagyot Arábiába küldik, hogy keresse meg Faisal herceget, és összekötőként szolgáljon az arabok és a britek között a törökök elleni harcban. A David Lean rendezésében készült alkotás a mai napig Denis Villeneuve kedvencei közé tartozik – minden bizonnyal sokat merített a sivatagban játszódó filmből a Dűne feldolgozása közben. 2021-ben így nyilatkozott róla:

Tizenkilenc vagy tizennyolc éves voltam, amikor megjelentem az Arábiai Lawrence vetítésén Montréalban. Egy új, 70 mm-es kópiáról játszották, és teljesen egyedül voltam a moziban. Akkoriban filmszakos hallgató voltam, és ez az élmény megváltoztatta az életemet. A filmkészítés mesterkurzusa, és még mindig messze az egyik kedvenc filmem.

​A hét szamuráj (1954)

Akira Kurosawa fekete-fehér eposza egy banditák által kizsákmányolt faluban játszódik, amelynek lakosai egy héttagú szamurájcsoportot bérelnek fel a védelmükre. Villeneuve szerint a három és fél órás A hét szamuráj elsősorban az erőszakhoz való hozzáállása miatt foglal el előkelő helyet a filmtörténetben. A kanadai rendezőt ez a dramaturgiai felfogás inspirálta, amikor a lassan építkező Sicariót készítette. Ő maga így nyilatkozott erről:

Kurosawa filmjében vannak olyan jelenetek, amikor a néző erőszakra számítana, de semmi sem történik, minden mozdulatlan. Az egyik kedvenc jelenetem az, amikor két szamuráj vár az érkező tolvajokra. Tudják, hogy jönnek a tolvajok. De csak várnak – az erőszak hamarosan megérkezik. Számomra ez volt a referencia, amikor a Sicariót csináltam. Fontos, hogy éppen eléggé megnyújtsd az időt ahhoz, hogy megteremtsd a szükséges feszültséget. Szeretem, hogy a Sicarióban vannak olyan pillanatok, amikor a nézők nagyon izgulnak, aztán semmi sem történik.

A figyelmetekbe ajánljuk