Futurisztikus kapszulahotel, gyönyörű cseresznyevirágzás, millió műfajú anime és szusivonat. Szinte lehetetlen befejezni a listát, annyi minden eszünkbe juthat még, ha Japánt említjük. Bár nyugat és kelet között inkább több a kulturális különbség, mint a hasonlóság, mi mégis töretlenül rajongunk érte. Összegyűjtöttük néhány meglepő érdekességeket a szigetországról!
Ajándék? Nekem?
Kapni jó, de adni még jobb. Japánban ezt szó szerint értelmezik. Míg mi általában csak akkor ajándékozunk, ha valamit ünneplünk, addig a szamurájok országában ez kicsit másképp történik.
Ilyen például az omijage, – magyarul szuvenír –, amit utazás vagy nyaraláskor szokás megvenni.
Jellemzően ez valamiféle hagyományos japán édesség, amit hihetetlen aprólékosan becsomagolva egy szép doboznak adnak át. Az omijage több mint egy egyszerű szuvenír, jelentését tekintve ugyanis köszönetként lehetne a leginkább jellemezni. Ha mondjuk valaki szabadságra megy, akkor a kollégái tartják helyette a frontot. Ebben az esetben kihagyhatatlan, sőt már szinte kötelező, hogy valami finomsággal viszonozzuk a segítséget. De mennyit illik költeni?
Határ a csillagos ég. Manapság a luxusgyümölcsöket tartják a legmagasabb tisztelet jelképének. Egy ilyen különleges termés akár 7,7 millió forintba is kerülhet.
A borsos ár oka, hogy a gyümölcsök előállítása rengeteg időt és munkát igényel.
Hová tűntek a szemeteskukák?
Tokió egyik utcája
Nem hiába nevezik Japánt az étel- és italautomaták országának, ugyanis több mint ötmillió található belőlük. Az üres üveget viszont otthon kell kidobnunk. Miért?
A legtöbb szemetest az 1995-ös tokiói gáztámadás után eltávolították az utcákról. A merényletet az Aum Sinkrikjó szekta tervelte ki. A tagok tömény szarin gázt juttattak a főváros metrószerelvényeibe, majd a megfelelő pillanatban azt az utasokra eresztették.
A terrortámadásban több mint ötezren megsérültek, valamint tizenketten meghaltak. Bár az elkövetőket elfogták, még így is rettegtek az emberek. Mivel a szemetesekben akármilyen fegyvert el lehet rejteni, így a japánok úgy döntöttek, hogy megválnak tőlük. Több mint 20 évvel az eset után is csak elvétve lehet szeméttárolókat látni a városokban.
A hétperces csoda
3, 2, 1, takarítás! Valami hasonló hangozhat el a tokiói pályaudvaron mindennap. Japánban tisztaság honol és ez alól a vonatok sem kivételek, ez pedig olyannyira igaz, hogy még a takarítást is a tökélyig fejlesztették.
Az ország leggyorsabb vonatát, a sinkanszent hét perc alatt tisztítják meg. A műveletet már csak a hétperces csodaként emlegetik.
De miért hét?
Összesen 12 percet áll a vonat az állomáson,
- de ebből körülbelül két perc míg az utasok kiszállnak;
- majd további három perc míg az új utasok beszállnak;
- így marad a szűk hét perc.
Ebből is látszik, hogy Japánban nagyon komolyan veszik a tömegközlekedést. A vonatok és buszok szinte másodpercre pontosan érkeznek. Ha valami oknál fogva mégis előfordul egy kis késés, akkor teljesen természetes, hogy a vonatot üzemeltető cég egy nyilatkozat ad ki, amiben bocsánatot kér a kellemetlenségért.
Hiába, az idő pénz!
A sorban állás művészete
Igazán irigylésre méltó, hogy mennyire fegyelmezettek és udvariasak a japán emberek. A világ nyugati részén még egy olyan egyszerű dolog, mint a sorban állás is problémát okozhat néha. De nem Japánban. Az ott élők automatikusan sorba állnak és várakoznak, legyen szó buszról, vonatról, étteremről, zebráról vagy próbafülkéről. Egy szívmelengető példa erre egy, a 2011-es földrengéskor történt eset.
A természeti katasztrófa után sok időbe tellett, míg az emberek hozzájutottak az alapvető élelmiszerekhez, viszont a nagy pillanatban senki sem tolakodott, hanem kötelességtudóan kivárta a sorát.
Mi ez a munkamorál?
A japán emberek a munkát sem veszik félvállról, ezért nem ritka a napi 12-14 órás munkanap.
A rossz hír, hogy sok cég ezért nem is fizet. Az sem szokatlan, hogy este tízig bent kell maradni az irodában, mert a főnök előtt nem illik hazaindulni. Sajnos ennek többnyire a munkavállalók fizetik meg az árát. Ugyanis a karosi vagy túldolgozás miatti halál főleg az ő köreikből szedi áldozatait. Ennek következménye lehet agyvérzés, szívroham és öngyilkosság.
A túldolgozás által okozott halál egyébként nem csak Japánban probléma, hanem Dél-Koreában és Kínában is. A japán munkakultúra kezdetei a nyolcvanas évekre vezethetők vissza.
Munkába tartó emberek Tokió Sibuja nevet viselő kerületében
Az akkori gazdasági válságban az emberek egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy elveszítsék a munkahelyüket. Tennivaló pedig bőven akadt. Ez mind fizikailag, mind mentálisan hatalmas terhet rótt az emberekre.
A szabadnapokkal is másképp bánnak, mint mi, pihenni ugyanis csak nemzeti ünnepeken szokás.
Egyrészt mert Japánban sok munkahely nem fizetni a betegszabadságot, így a saját pihenőnapjukat ekkor használják fel. Másrészt, pedig nem illik hátrahagyni a feladatainkat. Számunkra ez nagyon szigorúnak tűnhet, de a japán társadalomban mindig is nagyobb hangsúly tevődött a csoportra, mint az egyénre.
Szerző: Korompai Tímea
