Gyakran beszélünk a Föld és a Mars közötti erős hasonlóságokról, ám ennek ellenére órási különbségek állhatnak annak hátterében, hogy miért van az egyik bolygón élet, a másikon pedig nem.


Egy új kutatás szerint ez a méretbeli eltérés miatt lehet. A Mars átmérője mindössze 53 százaléka a Földének, és ez lehetetlenné tenné, hogy a Marson olyan illékony anyagok – mint például a víz – maradjanak meg, amelyekről tudjuk, hogy létfontosságúak az élethez.

A Mars sorsa már a kezdetektől fogva eldőlt. Valószínűleg létezik egy küszöbérték a kőzetbolygók méretigényére vonatkozóan, hogy elegendő vizet tartsanak meg a lakhatósághoz és a lemeztektonikához, amelynek tömege meghaladja a Marsét"

– mondta Kun Wang, a St. Louis-i Washington Egyetem bolygókutatója.

Bár a Föld és a Naprendszer más földi bolygói között számos különbség van, nehéz megállapítani, hogy mely tényezők kedveznek az élet kialakulásának, és melyek akadályozzák azt.

De megnézhetünk néhány dolgot, amire a földi életnek szüksége van a létezéshez, amelyek jó kiindulópontot jelenthetnek.

A földi élethez többek között folyékony vízre van szükség, ezért a folyékony víz jelenlétét lehetővé tevő körülmények a bolygó lakhatósági ellenőrző listájának egyik legfontosabb eleme. Tudjuk, hogy a Marson régen volt felszíni víz - erre utaló bizonyítékokat láttunk a Földről származó marsi meteoritokban. Ma azonban a Mars poros, száraz és kietlen, és a felszínén lévő víz megfagyott.

A viszonylag „nedves" bolygóról a száraz poros bolygóra való átmenetet sokszor a Mars mágneses mezejének elvesztésével magyarázzák. Lehetséges azonban, hogy más tényezők is szerepet játszanak az illékony anyagok visszatartásában, például egy kozmikus test felszíni gravitációja. A

Föld gravitációja, összehasonlításképpen, 2,66-szorosa a Marsénak.

Unsplash /Daniele Colucci

Most a mérsékelten illékony kálium elem bőségét kezdték el vizsgálni a Naprendszer különböző objektumain, más illékony elemek és vegyületek nyomjelzőjeként használva azt. Ez azért van így, mert a kálium izotóparányok a bolygó belsejében lévő illékony anyagok fogyatkozásának erős helyettesítői, ugyanis érzéketlenek a magmás folyamatokra és a becsapódások okozta párolgásra.

A marsi meteoritok az egyetlen olyan minták, amelyekkel tanulmányozhatjuk a Mars ömlesztett részének kémiai összetételét"

– tette hozzá Wang.

Az eredmények pedig azt mutatták, hogy a Mars több illóanyagot vesztett, mint a Föld a kialakulása során, de többet tartott meg, mint a Hold és a Vesta, amelyek lényegesen kisebbek és szárazabbak, mint a vörös bolygó.

Régóta húzódó kérdés, hogy mi az oka annak, hogy a differenciálódott bolygókban jóval kisebb az illékony elemek és vegyületeik bősége, mint a primitív, differenciálatlan meteoritokban"

– mondta Katharina Lodders, a Washingtoni Egyetem bolygókutatója.


E kutatás és ennek további eredményei pedig hatással van a bolygók történetének megértésére. Korábbi tanulmányok megállapították, hogy a Mars egykor valóban nagyon nedves volt. Ez az új összefüggés a gravitáció és az illékony anyagok visszatartása között segíthet korlátokat felállítani arra vonatkozóan, hogy mennyi víz volt egykor a Marson.

A felfedezés emellett hatással van a Naprendszeren kívüli lakható világok keresésére is. Az egyik tényező, amely befolyásolja a folyékony víz jelenlétét egy bolygó felszínén, az objektum hőmérséklete, amely a gazdacsillaghoz való közelségével függ össze. Ha túl közel van, a víz elpárolog, ha túl távol, megfagy. Sőt, az exobolygók méretét és tömegét is meg tudják mérni az alapján, hogy mennyi csillagfényt takarnak el, amikor köztünk és a csillag között mozognak. A kutatócsoport munkája tehát segíthet kizárni azokat az exobolygókat, amelyek túl kicsik a folyékony vízhez.

(ScienceAlert)


A figyelmetekbe ajánljuk