Amikor az a kérdés, hogy a saját vagy másunk teljesítménye számít jobban, szinte egyértelmű a válasz. A friss kutatások azonban megdöbbentő eredményeket hoznak.


Egy 10 ezer diákból álló felmérés szerint a fiatalok csaknem 80 százaléka az egyéni eredményességet vagy a boldogságot tartotta legfontosabbnak számukra, míg csak 20 százaléka választotta a másokkal való törődést.

Ha megnézzük továbbá 40 ezer főiskolai hallgató adatait az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Kanadából 1989 és 2016 között, azt látjuk, hogy a perfekcionizmus egyre növekszik, ami segíthet megmagyarázni a fiatalok körében növekvő szorongást és depressziót.

Ez nem meglepő, hiszen a felnőttek gyakrabban biztatják gyerekeiket arra, hogy sok plusz tevékenységben vegyenek részt, hogy bővíteni tudják önéletrajzukat, míg a közösségi értékeket nem hangsúlyozzák eléggé.

Elvárásaink mércéjét ezáltal egy elérhetetlen és fenntarthatatlan szintre emeltük. Arra számítunk, hogy magas jövedelmet szerezzünk, szakmailag kiválóak legyünk, tökéletes gyerekeket neveljünk, gyönyörű házunk legyen és közösségünk oszlopai legyünk.

A szorongás abból a nyomásból fakad, hogy valaki meg akar felelni ezeknek az elvárásoknak.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 2018-as közvélemény-kutatásában a felnőtt amerikai válaszadók csaknem 40 százaléka válaszolta azt, hogy szorongóbb, mint az előző évben. A koronavírus-járvány tovább növelte a szorongást.

Ennek egyik eredménye az, hogy az empátia lecsökken, a nárcizmus vonása pedig megnő. Úgy tekinthetünk másokra, mint versenytársakra, akiket át kell verni, amikor az egyéni célok felé haladunk.

Szülőként fiataljainkat arra ösztönözzük, hogy legyenek sikeresek, hisz ez az út boldogságra készteti őket. A siker azonban nem egyenlő a boldogsággal. Sokan idealizálják a sikert és elfelejtik, hogy ez kihívással jár. A szakmai sikereket elérő emberek nagyobb ellenőrzés alatt állnak, nagyobb felelősség hárul rájuk.

A sikeres orvosok például nagy arányban szenvednek kiégéstől, mivel végtelen adminisztratív feladattal, dokumentációs követelményekkel, az autonómia elvesztésével és perektől való félelemmel kell folyamatosan foglalkozniuk, ami kihat természetesen az orvoslás gyakorlatára is.

Ha tehát pénzzel, hatalommal vagy hírnévvel mérjük a boldogságot, valószínűleg csalódni fogunk. A boldogság megfoghatatlanná válik, amikor folyamatosan összehasonlítjuk magunkat olyan emberekkel, akik tehetősebbnek, híresebbnek tűnnek, mint mi.

Amikor milliomosokat vizsgálnak, kiderül, hogy a résztvevők többsége arról számol be, hogy vagyonnövelésre van szüksége ahhoz, hogy boldogabbnak érezhesse magát. Hol van tehát a boldogság felső határa?

A siker iránti törekvésünk azonban nem feltétlenül rossz. Pozitív hatással is lehet mások életére. Akkor fordul elő probléma, ha a sikert kizárólag egyéni célokból próbáljuk elérni. Ez egyaránt árthat a mentális egészségünknek, a szeretteinknek és a társadalomnak.

(Forrás: Psychology Today)


A figyelmetekbe ajánljuk