Alig több mint három évtized alatt Szingapúr egy szürke ázsiai városállamból a világ egyik vezető hatalmává, emellett a világ egyik legbiztonságosabb országává vált, és ezzel párhuzamosan egyre több utazó kezdett érdeklődni a különleges helyszín iránt. Útikalauzunk segítségével a Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámában ezúttal gondolatban Szingapúrba repítjük az utazáshiányban szenvedőket.
A barátságos kistigris
A Maláj-félsziget déli csücskénél, egy nagyjából harmad Komárom-Esztergom megyényi szigeten található a világ három városállamának egyike, Szingapúr (a másik kettő Monaco és a Vatikán). A klasszikus Ázsia a legmodernebb, 21. századi világgal alkot itt lenyűgöző keveréket, ahol találkozik az extravagancia és a hagyomány, a csúcstechnika és az érintetlen természet (Rio de Janeiro mellett az egyetlen megapolisz, amelynek területén megmaradt az őserdő), a klasszikus kis városi miliő és a kozmopolita nagyváros – Szingapúrt a trópusok New Yorkjaként is emlegetik.
Mindez pedig az elmúlt, cirka három évtized eredménye: az ország gazdasági teljesítménye a nyolcvanas évek végén nagyjából a magyarral egyezett meg, 1990 és 2000 között ez megduplázódott, majd azóta, az eltelt húsz évben megtriplázódott. Ezzel Szingapúr a világ hetedik gazdasági nagyhatalmává vált – nem véletlen, hogy Dél-Koreával, Tajvannal és Hongkonggal együtt ázsiai kistigrisként emlegetik.
A teljesítmény többek közt az államalapító Li Kuan Junak is köszönhető, aki a tehetséggondozásban látta meg aprócska hazája felemelkedésének lehetőségét. A szingapúri fiatalok a világ legjobb egyetemeire járhatnak, állami ösztöndíjjal, ám diplomázás után, a világszínvonalú fizetéseknek köszönhetően – ellentétben más ázsiai nációkkal –, hazatérnek, s a helyi gazdaságot erősítik a megszerzett tudásukkal.
Csúcstechnológia és hagyományok
Victor Garcia / Unsplash
Big Brother élesben
Szingapúr első pillantásra semmiben sem különbözik az ázsiai metropoliszok felhőkarcolós negyedeitől, ám a látogatónak hamar feltűnik a városállam rendkívüli, klinikainak ható, szinte steril tisztasága. Minden újnak tűnik: a házak, az utcák, a terek, a hidak makulátlanul tiszták, a parkok gondozottak, a sétányokat naponta többször locsolják, mintha a városállamban semmi sem lenne gyűlöletesebb, mint a rendetlenség és a kosz.
Ennek betartását pedig szigorúan megkövetelik mindenkitől, a turistáktól is, akiknek akár terhes is lehet a megannyi törvény – Szingapúr ugyanis a világ egyik legszabályozottabb állama. Az előírások betartását civil rendőrök és Big Brother-szerű bekamerázottság felügyeli, s mindenkiről – így a turistákról is – minden dossziékba kerül…
Ennek megfelelően igencsak ajánlott, hogy mindenki betartsa a szigorú szabályokat, ugyanis a legenyhébb büntetések is 300 amerikai dollár körül kezdődnek, ehhez elegendő, ha bekapunk néhány falatot vagy kortyolunk az ásványvizes palackból a metrón, ahol tilos enni és inni – az egész várost behálózó kamerarendszeren keresztül pillanatok alatt kiszűrik a renitenseket.
A rágózás tilos az egész országban, nem is árulnak rágógumit, a külföldit pedig, ha rajtakapják, alaposan megvágják. Ugyanúgy 500 dolláros büntetés jár nem kijelölt helyen dohányzásért, vagy éppen az utcai szemetelésért, de a hangoskodást is hasonlóképpen bírságolják. Ugyanennyibe fáj a más ázsiai országokban mindennapos köpködés, vagy ha valaki nem húzza le a nyilvános vécét, illetve tüsszentéskor nem teszi a szája elé a kezét (és nem csak járvány idején).
Sőt a helyszíni bírság mellett még rendőrségi procedúra is várhat a bűnösökre, akik komolyabb tettek esetén (mint például a metró összefirkálása) akár botozásra is számíthatnak, a helyiek ugyanis előszeretettel alkalmazzák a brit időkből hagyományos fenyítési módot.
Cserébe viszont nyugodt lehet az ember, nem kell félnie, hogy gyanús ételektől, italoktól elrontja a gyomrát. A leglepattantabbnak látszó vendéglőbe is nyugodtan be lehet ülni, a konyhában ugyanis biztosan rend és tisztaság uralkodik. Nem kell tartani a taxishiénáktól, akik, ha csak egyetlen turista is panaszt tesz ellenük, örökre elveszítik az engedélyüket.
Még drákóibb szigorral büntetik a klasszikus bűnözést, emiatt tulajdonképpen ismeretlen a lopás, a kifosztás, a betörés, pláne a rablás. Így a legsötétebb utcákon is bátran lehet sétálni még éjszaka is, és nem kell tartani a drogdílerektől sem – a kábítószer-kereskedelemért halálbüntetés jár a városállamban.
Lily Banse / Unsplash
Kíváncsi vagy a folytatásra? A teljes cikk a Hamu és Gyémánt aktuális lapszámában olvasható. A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.
Szerző: Vas András
