A Juventus kispadjáról váratlanul kinevezett játékoslegenda még csak most kapta meg edzői licencét. Szakdolgozatából végre tudunk következtetni, mit várhatunk tőle taktikailag.
Andrea Pirlo előbb lett a Juventus vezetőedzője, minthogy megszerezte volna a szükséges papírokat hozzá. Eredetileg az U23-as csapatot irányította volna, de a munka megkezdése előtt, a hír bejelentése után 10 nappal rögtön előléptették a nagycsapathoz, miután Maurizio Sarrit váratlanul menesztették a Lyon elleni Bajnokok Ligája kiesés után. Mivel semmilyen edzői tapasztalatból nem tudtunk kiindulni, ezért teljes homály fedte, hogyan is fog kinézni a Pirlo által irányított Juve, milyen típusú focit fog játszani, továbbá milyen típusú játékosok kellenek hozzá.
Szerdán az olasz legenda megszerezte edzői engedélyét, megvédve az ilyenkor kötelező szakdolgozatát, amiben kifejti futballfilozófiáját és annak szakemberként való gyakorlatba ültetését. A szakdolgozata alapján már egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy tudjuk, mire számíthatunk az újdonsült edzőtől.
Pirlo a totális foci híve, amiben 11 játékos támad és 11 játékos védekezik, labdavesztésnél minél gyorsabban letámad, próbálva agresszívan visszaszerezni a labdát.
A cél, hogy minél többet legyen a labda a csapatánál. Több csapatot is megnevezett, amit példaértékűnek tart, és aminek nagy rajongója volt taktikailag, köztük olyanokat, amikben maga is játszott. Etalonnak tartja Johann Cruyff és Pep Guardiola Barcelonáját, Louis Van Gaal Ajaxát, továbbá Carlo Ancelotti Milanját és Antonio Conte Juventusát.
Ami a konkrétumokat illeti, a szakdolgozatban leírtak alapján Pirlo Juvéja – ahogy az edzéseiről kiszivárgó információk is megerősítik – vélhetően egy háromvédős, 3-4-3-as felállásban fog kezdeni két mélységi támadóval, valamint a két oldalt teljesen bemozgó szélsőkkel. Taktikájában öt játékosnak legalább mindig a tizenhatosnál kell lennie támadásoknál, két szélen játszó, fellépő játékosnak és a három középső játékosnak, de ideális esetben 6-7 ember is megszállja az ellenfél tizenhatosát a fellépő középpályásokkal. Támadásoknál tehát 3-2-5-re módosul a felállás.
Az egykori mélységi irányító módszertanában a középpályásoknak folyamatosan olvasniuk kell a játékot, dinamikusan mozogva, egyaránt védekezve és irányítva a játékosokat. A középső védők a saját kapujuktól messze, feltolva az ellenfél térfele közelében mozognak labdabirtoklásnál és passzokkal segítenek a támadásépítésben.
Dolgozatában külön kiemeli a középhátvédek szerepének változását a modern fociban, ma már szerinte ugyanúgy látniuk kell a pályán és olvasniuk a játékot, mint a mélységi irányítóknak. De a támadásépítés már a kapusokkal elkezdődik, akiknek tudniuk kell jól és pontosan passzolni, ezért lábbal is ügyesnek kell lenniük.
Kérdés persze, hogy a keret mennyire alkalmas minden elképzeléséhez, amit leírt. De amit biztosra vehetünk, hogy vasárnap egy folyamatosan támadó, labdavesztésnél agresszívan letámadó, labdatartásra és kontrollra törekedő Juventust fogunk látni a Sampdoria ellen. Az pedig majd kiderül, hogy ez mennyire lesz sikeres.
