Egyes embereknél nagyon erős reakcióval járnak az idegesítő hangok. Ez egy olyan rendellenesség, amelyet mizofóniának hívnak. A görög nyelvből ered a szó, hanggyűlöletként fordíthatnánk le.
A mizofóniában szenvedő emberek dühös reakciót vagy menekülni vágyást tapasztalnak olyan ártalmatlannak tűnő, ismétlődő hangokra, mint például rágás, ajakcsattanás és légzés.
A rendellenességgel rendelkezők továbbá fizikai feszültséget, aránytalan haragot és gyűlöletet vagy egyenesen undort érezhetnek a kiváltó zajért felelős személy iránt. Még a háziállatok által keltett zaj is kiváltó tényező lehet, és néha pusztán a hang emlékeztetője is ugyanolyan felkavaró, mint a hang maga.
A rendellenességet csak a közelmúltban kezdték el tanulmányozni, az állapot számos aspektusa emiatt mai napig rejtély számunkra. Egy felmérés alapján minden ötödik amerikai egyetemista mizofóniában szenved. A tünetek gyerekkorban vagy serdülőkorban kezdődnek és felnőttkorban fokozódnak.
Agyi képalkotó eljárások alapján elmondható, hogy a mizofónia mögött a hallószerv és az érzelmi szabályozásért felelős központok közti idegi összeköttetések túlzott működése állhat.
Amikor egy mizofóniás ráébred, hogy reakciója eltúlzott, szorongani kezd. Gyakori az a megküzdési mód, hogy próbálják elkerülni ezeket a zajokat. A betegségben szenvedők kivonhatják magukat olyan helyzetekből, mint a családi étkezések vagy a munkahelyi büfék, fejhallgatót viselhetnek a nyilvános helyiségekben, vagy elszigetelhetik magukat a teljes elkerülés érdekében.
Ha nem tudják elkerülni a zavaró zajt, veszekedni kezdenek másokkal, amikor azt követelik, hogy a hang forrása maradjon inkább csendben. Ez hatással lehet a beteg kapcsolataira. Nem ritka, hogy a mizofóniás környezete bagatellizálja zavarát, mondván, csak figyelmet szeretne magának. A betegség elszenvedőjének különböző relaxációs technikák, kognitív átkeretezés, csendes és megértő otthoni környezet lehetnek segítségére.
(Forrás: Psychologytoday)
