Képzeljünk el egy olyan jövőt, amiben a technológia felment minket a munka terhe alól. Milyen életet tudnánk így élni?
A futurológusok (jövőszakértők) szerint nagy a valószínűsége annak, hogy valamikor a jövőben a technológia helyettesít bennünket és nem kell majd dolgoznunk. Vajon mit kezdünk majd magunkkal egy ilyen világban? John Danaher tanulmányában erre keresi a választ.
Danaher úgy véli, a legtöbb ember munkája jelenleg aláássa az értelmet, mivel repetitív és unalmas. Általában nem önálló döntésünk miatt választjuk a munkát, hanem azért, mert meg kell élnünk valamiből, tehát mert muszáj. A munka nélküli jövő emiatt egy értelmesebb élet irányába is mutathat.
Bertrand Russell brit filozófus szerint a világ nagy találmányait, műveit olyan emberek hozták létre, akiknek rengeteg szabadidejük volt, tehát nem is dolgoztak igazán. A filozófus a szabadidős osztályba sorolja ezeket az egyéneket. Ha mindenki ebbe a csoportba tartozna, lehet, hogy több értelme lenne az életünknek, az emberi tevékenységnek.
Ám Russell valamelyest téved, Rembrandt, Mozart, Newton, Kant, Shakespeare és Einstein sem tartoztak a szabadidős osztályba. Ők mind megélhetésből alkottak. Danaher emellett kiemeli azt is, hogy a munkában rengeteg tudást és készséget sajátítunk el, a legvégén pedig a munkán keresztül gyakorlunk valamilyen hatást a világra. Noha a munka nélkül is fejleszthetnénk magunkat, felvetődik a kérdés, hogy valóban azt tennénk-e szabadidőnkben.
Felmerül továbbá, hogy mi lenne egy olyan világban, ahol nem kell segítenünk másoknak és nem kell gondolkodnunk az élet igazságán, ha megteszik a robotok ezt helyettünk. Egy biztos: ehhez az elképzelt jövőhöz is tudnánk alkalmazkodni, ugyanúgy, ahogyan a járványhelyzethez is alkalmazkodtunk.
(Forrás: Psychologytoday)
