Ne érkezzünk túl korán
A vacsora az egyetlen dolog, amire nem szabad korán érkezni. Bár a késés a legtöbb esetben tiszteletlenségnek számít, egy kis későbbi érkezés mégis beleférhet. Az esetek többségében erre házigazdának is szüksége lehet, hogy zavartalanul elvégezhesse az utolsó simításokat.
Ne jelenjünk meg üres kézzel
A házigazdát meglepni valamilyen aprósággal mindig jó döntés és kedves gesztus. Az ajándékozással elismerjük és megbecsüljük, hogy a házigazda időt és energiát fektetett a sikeres parti lebonyolításában – és még a kedvét is feldobjuk.
Csak semmi váratlan vendég
A „minél többen, annál jobb" kifejezés nem feltétlenül vonatkozik a vacsoravendégekre is, különösen, ha a házigazda nem számolt a plusz fővel. Ez az elkerülhető hiba ráadásul kínos helyzetbe is hozza a házigazdát, hiszen vagy elküldi (lehet minket is), amitől bűntudata lehet, vagy megvendégeli őt is, hogy ne tűnjön udvariatlannak – még ha sok kedve nincs is hozzá.
A konyha és az étel szent
Még ha jó szándékkal is ugrunk be a konyhába, a vendéglátó számára akár sértő is lehet. Ha az ételkészítés még folyamatban van, tartózkodjunk a megjegyzésektől és véleményektől a vacsora tálalásáig. Nem utolsó sorban: csak semmi kóstolgatás! Az egyik legidegesítőbb dolog, amikor a vendégek az ételeket piszkálják a konyhában, mielőtt azok az asztalra kerülnének.
Ne maradjunk ülve
Attól mert vendégségben vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem kell takarítani. Lássuk be, a „maradj ülve" és társai általában üres gesztusok. Segítsünk a házigazdádnak letakarítani az asztalt, mosogatni, esetleg tálalni, ha segítségre szorul.
Na csak az ajtónál köszönjük meg a vendéglátást
Lehet, hogy régimódi, de egy köszönőlevél olyan szükséges gesztus lehet, amely megkülönböztet minket. Egy utólagos sms vagy e-mail is megteszi, de ha postán küldött levélbe köszönjük meg a vendéglátást, akkor szinte biztosan állandó vacsoravendégek leszünk.
