Hamarosan itt van szilveszter, a pezsgőfogyasztás egyik legfontosabb napja. De vajon pukkanjon-e a pezsgő? Mivel zárjuk le, ha nem fogy el? És milyen pohárból a legjobb inni?
Az emberek többségének a pezsgő a mai napig az ünnepélyességet, a luxust jelenti. Pezsgőt bontunk, ha valami különleges, egyszeri vagy ritkán ismétlődő jó hír vagy esemény felett érzett örömünket akarjuk másokkal megosztani. Pezsgőt iszunk szilveszterkor, családi ünnepeken, a házasságkötő teremben, de azt is élvezettel nézzünk, amikor a dobogós Forma–1-es pilóták győzelmi mámorukban egymást locsolják a szénsavas nedűvel. Nem szabad ugyanakkor elfeledkezni arról, hogy ez az ital milyen sokszínű kísérője lehet ünnepeink mellett a hétköznapjainknak is.
1. Pezsgőt hétköznap is
A pezsgő remek koktélalapanyag, igényes welcome drink, hétköznapi diadalokhoz is kiváló kísérő, bulik és családi-baráti összejövetelek nemes itala, és nem utolsósorban számos finom menü válhat tőle még ínycsiklandóbbá. Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országokban a pezsgőfogyasztás tradíciói szerint természetes például egy-egy pohár pezsgő elfogyasztása étkezés előtti aperitifként, vagy a délutáni pezsgőzés sörözés helyett.
A magyar hagyományok erősen rögzültek: sokan még ma is pálinkát vagy más tömény italt rendelnek étkezés előtt, pedig a magas alkoholtartalom elzsibbasztja az ízlelőbimbókat, ezért csökkenti az ételek élvezetét. A pezsgő ezzel szemben kiváló aperitif, felfrissíti az ízlelőbimbókat és felkészíti őket az ínyencfogásokra.
A pezsgő ugyanakkor alkalmas arra is, hogy egy egész ételsort végigkísérjen – természetesen a fogásokhoz illő pezsgővel. A buborékok kedvelői pezsgőbárokba járhatnak hódolni az élvezeteknek, melyek közül talán a legismertebb a párizsi Eiffel-torony tetején található.
2. Hidegen a legjobb, de ne sokkoljuk
Természetesen a pezsgőfogyasztásnak is megvannak a maga íratlan szabályai, amelyeket a kellemesebb és összetettebb élmény kedvéért mindenképp érdemes figyelembe venni. Ezek közül az első és legfontosabb talán az, hogy a pezsgőt hidegen kell fogyasztani, méghozzá 6–8 °C közötti hőmérsékleten. A hűtésnél fontos, hogy ne sokkoljuk a palackot, tehát semmiképpen ne tegyük a szoba-hőmérsékletű üveget a mélyhűtőbe, mert a hirtelen hűtés következtében a buborékok „agresszívebbnek" hatnak. A legideálisabb – és a legelegánsabb – jégvödörben, jég és víz keverékében lehűteni a pezsgőt. Bontás után is érdemes abban tárolni, hogy megtartsa a kívánt hőmérsékletet.
3. Pukkanás helyett diszkrét szisszenés
A bontásnál is érdemes kis körültekintéssel eljárni. Puffogtatni és a dugót kilőni ugyanis csak kivételesen esetekben illik, de szerencsére ma már egyre többen értékelik a felnyitás csendes, de heves szisszenését. Ha pezsgőpalackot a talpánál és dugónál fogjuk meg, és dugó helyett magát az üveget tekerjük, akkor kisebb erőfeszítéssel, ám igen elegánsan tudjuk felbontani a pezsgőnket.
4. Kehely helyett flőte
A pezsgőhöz – a legtöbb italhoz hasonlóan – külön pohár tartozik. A szervírozáshoz fuvola alakú (champagne flőte) vagy tulipán formájú pezsgőspoharakat használnak. Ezekben a hoszszúkás, vékony alkalmatosságokban szebben érvényesül a buborékok játéka. A jó minőségű pezsgőkben a buborékok aprók, a gyöngyözés hosszan tartó.
Fontos tudni, hogy a poharakat csak 2/3-ig ildomos tölteni, egyrészt azért, mert nem elegáns egy poharat színültig tölteni, másrészt a habzás miatt óvatosan kell bánnunk a töltéssel, harmadrészt azért, hogy például egy kerti parti során ne melegedjen fel – inkább kevesebbet töltsünk, és ha elfogy, töltsük újra friss, hideg pezsgővel.
A szélesen szétterülő kehely tehát már a múlté! A legendák szerint Madame Pompadour az első pezsgőspoharat saját melleiről mintáztatta udvari mestereivel (az még nem flőte formájú volt...). Az igazi pezsgőspohár szája kissé befelé hajlik, hogy a finom nedű illata a pohárban koncentrálódjon. A legprofibb pezsgőspoharak aljába egy szemmel nem látható ún. mousseux pontot is vésnek, amely egy kis felületi feszültséget gerjeszt, ezért a buborékok itt összpontosulnak és látványos buborékfüzérként törnek a pohár felszínére.
5. Kiskanál – mítosz csupán
Szokás kiskanalat tenni a felbontott pezsgőbe, hogy annak segítségével őrizzék meg az ital habzó frissességét. Sajnos ki kell ábrándítanunk mindenkit, mert ez a trükk csak igen rövid távon működik: a kiskanál nem képes csodákra. Csupán a palackszáj nyílásának térfogatát csökkenti, azaz kisebb felületen engedi a buborékok távozását. A pezsgők megfelelő visszazárásához, s így a szénsav megőrzéséhez a pezsgőzáró a legalkalmasabb. Persze igazából a legjobb, amit tehetünk, hogy ha már felbontottunk egy üveg pezsgőt, el is fogyasztjuk.
6. Ne pörgessük!
Ha szeretnénk jobban érteni a pezsgőkhöz, és többfélét is megismerni ebből az italból, érdemes részt venni egy pezsgőkóstoláson. Ez igen hasonló a borkóstoláshoz, azzal a fő különbséggel, hogy itt a pohárban az italt nem szabad túl sűrűn megforgatni, hiszen akkor a buborékok könnyebben elillannak. A kóstoláskor figyelni kell a színt, a buborékokat (a perlázst, vagyis a gyöngyözést), az illatot és az ízt. A buborékok árulkodóak: minél kisebbek és a szájban minél lekerekedettebbek, annál érleltebb pezsgőről van szó. Sokan éppen a buborékok miatt nem kedvelik a pezsgőt, ők fantasztikus ízeket hagynak ki az életükből. Ajánlatos lassan, apró kortyokban ízlelni a pezsgőt, úgy nem „támadnak a buborékok".
A pezsgőskehelynek – ahogy a borospohárnál is – csak a szárát fogjuk, a flőtét magát ne markolásszuk, egyrészt mert az ujjlenyomatok rontják a gyöngyözés fenséges látványát, másrészt mert kezünktől gyorsan melegedik a flőte tartalma.
7. Minden alkalomhoz illik egy pezsgő
Mindezek miatt pezsgővásárlás előtt érdemes alaposan mérlegelni, hogy milyen alkalomból is fogyasztjuk majd az italt. Baráti beszélgetésekhez, könnyebb, lazább alkalmakhoz tökéletesen megfelel egy tartályos erjesztésű vagy egy rövidebb ideig palackban érlelt pezsgő. Aperitifnek vagy egy menüsor kísérőjének, netán nagyobb ünnepekhez viszont már érdemes egy karakteresebb pezsgőt választani, akár egy évjáratos palackos erjesztésű pezsgő személyében.
