6 gyakori hiba, amit szinte mindenki elkövet szusievés közben

Az elmúlt években a szusi Magyarországon is mindennapossá vált: már nem kizárólag különleges alkalmakhoz kötődik, hiszen gyors ebédként vagy vacsoraként is egyre gyakrabban fogyasztjuk. Ám miközben egyre többen és egyre gyakrabban esszük, a hozzá kapcsolódó alapvető szokásokat és szabályokat sokszor még mindig nem ismerjük igazán.

Nyugaton hajlamosak vagyunk a halra fókuszálni, pedig a szusiban a rizs a központi elem. A séf szerint a rizs íze, állaga és hőmérséklete határozza meg az egész falat karakterét – a hal csak erre épül rá.

A szójaszósz könnyen elnyom mindent. Ha a rizs megszívja vele magát, felborul az arány, amit a séf gondosan beállított. A cél nem az, hogy beleáztassuk az ételt a szószba: elég, ha csak finoman hozzáérintjük, hogy kiegészítsük vele a komplex ízt. Akár nigiriről, akár makiról van szó, valójában sosem szabadna a rizs felől a szójaszószhoz érinteni az ételt, mindig az alga vagy a hal kell, hogy érintkezzen vele.

A savanyított gyömbér nem feltét, hanem egy frissítő, amit két falat között, önmagában érdemes enni, hogy lenullázza az ízlelőbimbókat. A szusira téve azonban teljesen elviszi az ízt.

A valódi wasabi friss gyökérből készül, nem az a harsányan csípős, tormaalapú zöld paszta, amit sok helyen kapunk. Íze eleinte enyhén édeskés, és csak később érkezik meg benne a csípősség. Éppen ezért a valódi wasabi nem dominál, inkább csak kiegészíti a szusi ízét.

Nigirinél a kézzel evés nem illetlenség, sőt kifejezetten ajánlott, így ugyanis jobban érezhető a falat szerkezete, és a rizs sem törik meg feleslegesen. Norinál ez szintén különösen fontos, mert az alga roppanása is része az élménynek.

A szusi valójában nem hideg, hanem szobahőmérsékletű étel. Ha hűtőhidegen vásároltuk meg, érdemes várnunk vele egy kicsit: ahogy telik az idő, úgy nyílnak ki benne az ízek.