
Borral gyúrják, csokis lekvárral töltik az olasz nagymamák titkos süteményét
A celli pieni első ránézésre egyszerű aprósüteménynek tűnik, valójában az olasz Abruzzo egyik régi, családi konyhákban őrzött édessége. A tésztájába fehérbor és olaj kerül, a belsejét pedig sötét szőlőlekvár, pirított mandula, fahéj, citromhéj és étcsokoládé teszi sűrűvé és illatossá.
Abruzzo gasztronómiájában ma is sok olyan recept él, amely ritkán jut el Olaszország határain túlra, sőt gyakran még a régión kívül sem ismerik őket. A celli pieni éppen ilyen: nem kifejezetten látványos cukrászdai desszert, inkább az a fajta házi édesség, amelynek erejét a jól működő alapanyagok és a sokszor ismételt mozdulatok adják. A tésztája vaj nélkül készül, fehérborral és olajjal gyúrják, ettől lesz rugalmas, könnyen formázható, sütés után pedig kellemesen omlós.
A töltelék legalább ennyire fontos része a süteménynek. A sötét szőlőlekvárhoz pirított mandula, fahéj, citromhéj és durvára vágott étcsokoládé kerül, így a belseje egyszerre gyümölcsös, fűszeres és mélyebb ízű. A végeredmény kicsi, töltött tésztasütemény, amely a legegyszerűbb hozzávalókból is ünnepi hatást kelt.

A celli pieni neve feltehetően a formájára utal, írja a Drive. Egyes vélemények szerint a sütemény madárkára emlékeztet, más helyi értelmezések a „teli fészek” képével hozzák kapcsolatba. Abruzzo bizonyos településein régen esküvőkre is készítették, és a hagyomány szerint a férjhez menő lányt egy kosárnyi süteménnyel engedték útnak.
- 200 ml fehérbor
- 240 ml növényi olaj
- 600 g liszt
- 2 evőkanál cukor
- sötét szőlőlekvár
- apróra vágott pirított mandula
- kevés őrölt fahéj
- durvára vágott étcsokoládé
- 1 kisebb citrom reszelt héja
1. Először készítsük el a tölteléket. Keverjük össze a szőlőlekvárt a mandulával, az étcsokoládéval, a fahéjjal és a citromhéjjal. Sűrű, kanalazható masszát kell kapnunk, amely formázás közben megtartja magát, és sütés közben sem folyik ki könnyen. A tésztához öntsük egy lábasba a fehérbort, az olajat és a cukrot, majd alacsony lángon melegítsük össze. Forralni nem kell, elég, ha a keverék átmelegszik, és a cukor részben feloldódik.
2. Öntsük át egy nagyobb tálba, majd habverővel dolgozzuk addig, amíg kissé világosabb nem lesz. Adjuk hozzá a liszt felét, keverjük el, majd dolgozzuk bele a maradék lisztet is. Először spatulával állítsuk össze, végül kézzel gyúrjuk át. Akkor jó, ha puha, enyhén ragacsos, de formázható tésztát kapunk. Fedjük le a tésztát, és szobahőmérsékleten pihentessük legalább 30 percig. Közben melegítsük elő a sütőt 170 fokra, és béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral.
3. A pihentetett tésztát osszuk nagyjából 50 kisebb részre, darabonként körülbelül 30 grammos adagokra. Lapítsuk ki őket az ujjainkkal, tegyünk a közepükre egy kevés tölteléket, majd hajtsuk félhold alakúra. A széleket alaposan nyomkodjuk össze, hogy a lekváros töltelék sütés közben a tésztában maradjon. Ezután a két végét húzzuk kissé meg, majd csippentsük össze, hogy a sütemény megkapja jellegzetes, kis fészekre emlékeztető formáját. T
4. együk a megtöltött darabokat az előkészített tepsire, és süssük 170 fokon körülbelül 20 percig. Amikor elkészültek, még melegen forgassuk meg az egyik oldalukat cukorban.
Olvasd el ezt is!