Peruban járva garantáltan találkozhatunk egy titokzatos lila vagy sárga színű itallal, amit vödörből szolgálnak fel az utcán és a helyi vendéglátóhelyeken. Ez a chicha (ejtsd: csicsa), az Andok hagyományos itala, aminek története több ezer évre nyúlik vissza, mutatja be az éppen reneszánszát élő italt a Vince.
A chicha nem egy konkrét ital: inkább egy italcsaládra vonatkozik, amiből minden tájegységnek megvan a maga saját változata. Általánosságban elmondható, hogy kukoricából készül, és a két legismertebb chicha-típus a Chicha de jora és a Chicha morada. Előbbi egy különleges sárga kukoricafajtából, a jorából készül erjesztéssel, utóbbi alapanyaga a lila kukorica, amit viszont nem erjesztenek – írja a lap.
Ez is érdekelhet: A filléres magyar zöldség, amit már a legtöbben elfelejtettek
Chicha de jora
Ezt a fajta chichát a sörhöz hasonlóan készítik:
a kukorica csíráztatásával, a sörlé felforralásával, majd erjesztésével. Egyes közösségekben a kukorica csíráztatása helyett a chicha készítője megrágja a kukoricát, ami több, mint rituálé: a szájban természetesen előforduló enzimek indítják be az erjedési folyamatot. Az eredmény egy ízletes, enyhén savanyú ital, körülbelül 1-3 térfogatszázalék alkohollal.
Shutterstock
A Chicha de jorát az Andok népei évezredek óta készítik. Az ital különleges jelentőséggel bírt az Inka Birodalomban, ahol a kukorica szent növénynek számított. Az inka nőket különleges iskolákban, az Aqlla Wasi nevű intézményekben tanították meg az ital főzésére.
A kész terméket különleges ünnepségek és fesztiválok alkalmával fogyasztották, emellett a fontos vallási szertartásokba is beépítették, ahol az isteneknek szánt áldozatként töltötték ki, olykor egyenesen az emberáldozatokkal együtt ajánlották fel. Még ma is szokás, hogy ivás előtt egy kis chichát öntenek ki áldozatként Pachamamának, a Föld-anyának.
Chicha morada
A gazdag lila ital a legelterjedtebb chicha-típus Peruban.
A Chicha morada nem erjesztett, így inkább hasonlít egy üdítőitalra vagy gyümölcspuncsra, mint sörre. A tipikus elkészítés során a lila kukoricát ananászhéjjal és fahéjjal főzik, majd cukrot és lime-levet adnak hozzá. A Chicha morada pontos eredete ismeretlen, az azonban általánosan elfogadott, hogy valamikor a spanyol hódítás után a perui Sierrában készítették először.
Nagyobb népszerűségre akkor tett szert, amikor elérte Limát és más tengerparti városokat. A Chicha morada amellett, hogy rendkívül frissítő, számos egészségügyi előnnyel is jár.
A kutatások szerint segít szabályozni a koleszterinszintet, csökkenti a cukorszintet és javítja a keringést. A Chicha morada gyakran kísérőital, de önmagában is finom. Az utóbbi években rendkívül népszerűvé vált Peruban, sőt, a nagy élelmiszer- és italgyártó cégek is gyártják, így már a szupermarketekben is megjelent.
Olvasd el ezt is! 3 kevésbé ismert koffeines ital, ha nem iszunk kávét
Shutterstock
A szomszédban mégis tiltják
Kolumbiában az italnak szintén komoly hagyományai vannak, 1949-ben azonban hivatalosan betiltották.
A döntést azzal magyarázták, hogy tudatvesztést és erőszakot szül. A kolumbiaiak ugyanis úgy tartják, az italból mérgező anyagok szivárognak a főzés során. A chicha gőzei által okozott testi és szellemi hanyatlásnak még nevet is adtak, ez a chichismo. A 20. század második felében vagyonelkobzás és börtönbüntetés járt az illegális chicha főzésért. Azokat, akiket a chicha fogyasztásán értek, szintén börtönbüntetés fenyegette. Mindazonáltal bőven benne volt a szigorban az is, hogy a két ország (Peru és Kolumbia) rivalizálása miatt küldték a chichát a „szégyenpadra”.
A hagyományos chicha de jora tálalása egy perui rituálé keretei között
Shutterstock
Peru viszont tele van vele
A chicha Peruban mindenütt kapható. Vásárolhatunk belőle az utcán, a piacon, vagy akár az autó ablakán keresztül, amikor megállunk a közlekedési lámpánál. Leghagyományosabb lelőhelye az úgynevezett chichería. A chichería lényegében olyan, mint egy söröző, ahol chichát árulnak. Ezek jellemzően családi vállalkozások, gyakran engedély nélküliek, ahol a szomjas látogatók egy pohár chicha mellett társasági életet élhetnek. Ezeket a létesítményeket néha az ajtó fölött elhelyezett piros zászlóról lehet felismerni, ez jelzi, hogy chichát szolgálnak fel.
