Létezik egy magányos állapot a szomorúság, letörtség és a diagnosztizált depresszió között.
Szomorúak vagyunk, amikor valami nem sikerül úgy, ahogy szerettük volna, vagy amikor valamilyen negatív esemény következik be. Depressziósak akkor vagyunk, ha több tünet jellemez minket a depresszióból, ezek lehetnek alvászavar, étvágytalanság, vagy ürességérzés is.
A szomorúság és a depresszió között található az anhedónia, amely egyébként a depresszió egyik tünete, de önmagában még nem meríti ki a betegség fogalmát. Az anhedónia azt jelenti, hogy a vele küzdő személy vágya és motivációja jelentősen lecsökken. Nem képes örömöt érezni és magányosnak érzi magát.
Az anhedóniát a szezonális affektív zavar (seasonal affective disorder, SAD) is okozhatja. Ez egy olyan depressziószerű rendellenesség, melyben a rossz hangulat évszakhoz, időszakhoz kötött, tulajdonképpen az időjárás játszik szerepet leginkább létrejöttében.
A napfény emiatt segíthet az anhedónia leküzdésében. De a mindfulness, tehát a tudatos jelenlét is javíthat rajta. Ilyen például az odafigyelés evésnél az étel ízére.
Az anhedónia nem összekeverendő a koronavírus okozta örömtelenséggel. A karantén alatt ugyanis megfosztottak minket rengeteg olyan dologtól, amely a hétköznapokban örömforrás lehet. Az anhedóniát akkor ismerhetjük fel, ha nem érzünk reményt, amikor az oltásra, vagy az összejövetelekre gondolunk, tehát nem motivál egyáltalán semmi.
(Forrás: Psychologytoday)
