A depresszióval küzdő emberek gyakran szembesülnek előítéletekkel a mentális egészségügyi rendellenességekhez kapcsolódó megbélyegzés miatt. És sokan hiszik azt tévesen, hogy a depresszió pusztán szomorúság vagy akár jellemgyengeség. Ám egy sokkal könyörtelenebb állapottal kell szembenézniük a betegeknek.
A kutatók világszerte folyamatosan új kezelési lehetőségeken dolgoznak, legutóbb egy újonnan tervezett agyi implantátumon, amelyet a terápiarezisztens depresszió kezelésére fejlesztenek.
A depresszióban szenvedők akár egyharmada nem reagál a kezelésekre, vagy esetleg ellenállóvá válik. Ekkor úgy tűnhet, hogy egyetlen gyógyszer vagy terápia sem segít.
Ez történt Sarah-val, egy 36 éves nővel, aki gyermekkora óta súlyos és terápiarezisztens depresszióban szenved. Egy új, a koncepciót bizonyító beavatkozás azonban jelentős megkönnyebbülést hozott számára, és sok hozzá hasonló ember számára jelenthet reményt. Mi a bökkenő?
Minden egyes ember számára személyre szabott agyi pacemaker lenne szükséges.
Az asszony részt vehetett a San Francisco-i Kaliforniai Egyetem (UCSF) idegtudományi kutatócsoportjának esettanulmányában: a csoport projektje a depressziós tüneteket potenciálisan enyhíteni képes, mély agyi stimulációs módszerek vizsgálatára irányult.
Bár a koponyánkba ültetett kis eszköz gondolata egyesek számára ijesztően hangozhat ( teljesen érhető módon), a mély agyi stimuláció más agyi rendellenességek, például a Parkinson-kór és az epilepszia esetében már sikeresen alkalmazhatóak.
A depresszió azonban lényegesen bonyolultabb, mint bármelyik említett betegség. Eddig a depresszióval és mély agyi stimulációval kapcsolatos eredmények, amelyek az agy bizonyos régióit célozzák meg, vegyesek és többnyire nem túl meggyőzőek.
Az UCSF csapata azonban forradalmi változtatásokat hozott a terápiában.
Ahelyett, hogy mindenkinél ugyanazt az agyi stimulációs kezelést alkalmazták volna, a kutatók manuálisan követték, hogy Sarah depressziója hol jelent meg az agyban. Azonosítottak egy olyan biomarkert – az agyhullámok egy bizonyos mintázatát –, amelyet korábban nem azonosítottak súlyos depressziós zavarban, és ennek segítségével személyre szabták a gépet, hogy csak akkor és ott stimuláljon, amikor és ahol a biomarker kifejeződött.
A kutatók az egyik elektródavezetéket abba az agyterületbe helyezték, ahol a biomarkert találták, a másikat pedig oda, ahol Sarah, úgynevezett depressziós áramköre helyezkedett el. A tünetek enyhítésére legjobb hely kitalálása időbe telt; miután behelyezték, az első vezeték érzékelte a biomarkert, a második vezeték pedig hat másodpercen keresztül apró elektromos áramot termelt az agyterület mélyén.
A terápia hatékonysága azt mutatta, hogy nemcsak a megfelelő agyi áramkört és biomarkert azonosítottuk, hanem a kísérlet egy teljesen más, későbbi fázisában a beültetett eszközzel meg is tudtuk ismételni"
– mondta a tanulmány egyik szerzője, Katherine Scangos, az UCSF pszichiátere.
Ez a siker pedig önmagában is hihetetlen előrelépés a mentális betegségek hátterében álló agyműködéssel kapcsolatos ismereteinkben.
