A különös, késő kőkorszakból előkerült telt hölgyeket ábrázoló Vénusz-szobrok készítésére új magyarázatot találtak a kutatók.


A Vénusz-szobrok olyan rejtélyes női alakok, melyeknek melle, csípője és hasa lekerekített. A felső paleotikumban készült körülbelül kétszáz darab mű Vénusz római istennőről kapta nevét. Az istennő bájáról, valamint alakjáról volt ismert. A leghíresebb ezek közül a willendorfi vénusz, melyet egy magyar régész, Szombathy József fedezett fel 1908-ban.

Rengeteg magyarázat született arról, hogy miért készíthették ezen szobrokat. Ilyen például az, hogy a termékenységet, a szexualitást, a szépséget és az anyaságot szimbolizálják. Felmerült továbbá, hogy az elhízást próbálják megjeleníteni. Ám a kutatók szerint ez különös lenne, mivel a vadászó-gyűjtögető korszakbeli embereket nem fenyegette elhízás.

Egy új kutatás arra mutat rá, hogy a testek a túlélést jelképezik. A szobrok ugyanis az utolsó glaciális periódusban (utolsó jégkorszakban) készültek. A kutatásból megtudhatjuk, hogy

Az embereknek ebben az időszakban óriási gleccserekkel és zuhanó hőmérsékletekkel kellett szembesülni, amelyek táplálkozási stresszhez, regionális kihaláshoz és a népesség csökkenéséhez vezettek.

Minél távolabb találtak vénusz szobrot egy ilyen kőkorszaki gleccsertől, annál soványabb volt. Ez alapján jutottak arra a kutatók, hogy a szobrok a zsírosabb testek tiszteletére készültek, amelyek jobban állták a zord időjárást. Miért nőket ábrázolnak a szobrok? Mert a teltebb nők a hideg ellenére képesek voltak gyermekeket kihordani és szoptatni, míg ez a soványabbaknak nem sikerült.

A szobrok tehát az emberiséget sujtó egyik legsúlyosabb éghajlati kihívásnak hatására születtek. A művészet ideológiai eszközként szolgált annak érdekében, hogy anya és gyermeke is túlélje a jégkorszakot. Noha nem mindenki üdvözölte a kutatást a tudományos világban, érvei lenyűgözőek és elgondolkodtatóak.

Forrás: sciencealert.com

A figyelmetekbe ajánljuk