A szicíliai Elvarázsolt kastély, amelyet egy megszállott művész épített fel – Galéria
Szicília délnyugati részén, Sciacca közelében különös szabadtéri múzeum rejtőzik a dombok között. A Castello Incantato, vagyis az Elvarázsolt kastély nem valódi vár: egy kőből, fákból és emberarcokból álló világ, amelyet Filippo Bentivegna évtizedeken át formált saját képzelete szerint.
A különleges helyszín Sciacca közelében, a Monte Kronio lábánál található, nem messze az Agrigento felé vezető úttól. A táj elsőre a szicíliai képeslapok világát idézi: mészköves domboldal, olaj- és mandulafák, a távolban a Földközi-tenger fénye. Néhány lépés után azonban kiderül, hogy itt a természetes környezetet valaki lassan, következetesen átalakította. A sziklákból és fatörzsekből arcok néznek vissza a látogatóra, mintha egy egész néma közösség költözött volna a kertbe.
A Castello Incantato története elválaszthatatlan Filippo Bentivegna alakjától. A sciaccai születésű férfi fiatalon az Egyesült Államokba emigrált, ahol egy súlyos fejsérüléssel járó támadás érte. A történet részleteit többféleképpen mesélik, ezért érdemes óvatosan kezelni a legendás elemeket, az azonban több forrásban is visszatérő életrajzi adat, hogy a sérülés után az élete gyökeresen megváltozott. Amikor visszatért Szicíliába, megvásárolt egy földdarabot a város közelében, és fokozatosan elkezdte megalkotni saját, kövekbe zárt világát.
Bentivegna nem akadémiai képzettségű művészként dolgozott, és hagyományos szobrászati elveket sem követett. A helyiek Filippu di li testi, vagyis nagyjából „a fejek Filippoja” néven emlegették, mert újra és újra arcokat faragott: mészkőbe, sziklákba, olajfatörzsekbe. A fejekből idővel több ezer lett. Vannak köztük elnagyolt, szinte maszkra emlékeztető formák, másoknak külön karakterük, arckifejezésük, tekintetük van. Egyenként egyszerűnek tűnhetnek, együtt azonban különös rendet alkotnak.
Éppen ez adja a hely erejét, írja a MyBestPlace. A Castello Incantato nem a megszokott értelemben vett szoborpark, ahol műtárgyak sorakoznak egymás mellett. Inkább egy belső világ külső lenyomata: egy ember évtizedeken át tartó, kérlelhetetlen munkája, amelyben a táj maga vált műalkotássá. A látogató egy olyan térbe lép be, ahol az arcok ismétlődése egyszerre hat játékosnak, nyugtalanítónak és megrendítőnek.
Bentivegnát sokáig inkább különcnek tartották, nem pedig művésznek. Ez a megítélés később megváltozott, részben annak köszönhetően, hogy munkáját az art brut, vagyis az intézményes művészeti világtól távol születő alkotások körében kezdték értelmezni. Halála után a terület egy ideig felügyelet nélkül maradt: több mű megrongálódott, eltűnt és őrizetlenül állt. Később a szicíliai regionális intézmények gondoskodni kezdtek a megőrzéséről, ma pedig szabadtéri múzeumként látogatható.
Olvasd el ezt is!