Először készült videó arról, ahogy ámbráscetek viaskodnak egymással
Az óceánok egyik legnagyobb emlőse, az ámbráscet most egy eddig alig ismert viselkedésformájával került a figyelem középpontjába: a kutatók először rögzítettek videón olyan jeleneteket, amelyekben ezek az állatok fejjel ütköznek egymással. A jelenséget korábban csak elszórt beszámolókból ismertük, tudományos megfigyelések azonban mostanáig ritkák voltak.
A felvételek az Azori-szigetek és a Baleár-szigetek térségében készültek drónok segítségével. A kutatók eredetileg más célból – például légzési minták gyűjtésére vagy az állatok fizikai állapotának felmérésére – alkalmazták a technológiát, a rögzített anyag azonban váratlan viselkedést dokumentált. Az ámbráscetek a felszín közelében egymás felé úsznak, majd fejjel ütköznek, ezt követően pedig további, testet érő kontaktusok is megfigyelhetők.
A jelenség nem teljesen ismeretlen: már a 18-19. századi bálnavadászok is beszámoltak hasonló viselkedésről, amikor az állatok hajókat próbáltak így lökdösni. Ezek a történetek Herman Melville Moby Dick című regényét is inspirálták. Most azonban először sikerült mindezt videón rögzíteni és tudományos szempontból is leírni.
A kutatók több különböző helyzetet is megfigyeltek, írja az IFLScience. Az egyik esetben két hasonló méretű cet ütközött egymással, miközben egy harmadik állat is jelen volt, amely hangrögzítő eszközt viselt. Egy másik szituációban két hím és egy nőstény közelében történt ütközés, míg egy harmadik esetben két, feltételezhetően hím állat között több ismétlődő kontaktust is rögzítettek.
A megfigyelések alapján az ütközések jelentős erővel történnek, ugyanakkor a kutatók szerint nem feltétlenül agresszív viselkedésről van szó. Felmerül, hogy inkább egyfajta, fiatal hímekre jellemző durvább játék lehet, amely a későbbi versengésre készíti fel az állatokat. Az első esethez kapcsolódó hangfelvételeken kattogások és úgynevezett kódák (ritmikus hangmintázatok) is hallhatók. Az is lehetséges, hogy ez a viselkedés a fiatal hímek életének egy átmeneti szakaszához kapcsolódik, amikor fokozatosan elszakadnak a csapattól, és önálló életet kezdenek. A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenség pontos funkciója egyelőre nem ismert.
Az, hogy több hasonló esetet is rövid időn belül sikerült rögzíteni, arra utalhat, hogy ez a viselkedés gyakoribb, mint korábban gondoltuk – megfigyelését eddig főként technikai korlátok nehezítették. Mint a kutatás vezető szerzője, Dr. Alec Burlem fogalmazott:
A szakértő szerint nagyon izgalmas belegondolni, milyen eddig nem látott viselkedésformákat fedezhetünk még fel a jövőben. A mostani felvételek egy újabb példát adnak arra, mennyi feltáratlan részlet rejtőzik még az óceánok élővilágában – és arra is, hogy a technológiai fejlődés milyen gyorsan képes tágítani a megfigyelés határait.
Olvasd el ezt is!