valda butterworth/Shutterstock
február 22., 2026  ●  Tudomány
Hamu és Gyémánt

A történelem során először filmeztek cápát az Antarktisz közelében – videó!

Először videóztak le alvócápát az Antarktisz közeli, fagypont körüli vizekben. A váratlan megfigyelés a kutatókat is meglepte, és új kérdéseket is felvet arról, mennyire ismerjük valójában a déli óceán mélységeit.

A felvétel egy tavalyi expedíció során készült, amelyet a Minderoo–UWA Deep-Sea Research Centre és az Inkfish Expeditions szervezett. A kutatók csalival ellátott kamerákat helyeztek el a tengerfenéken, a hóval borított Déli-Shetland-szigetek közelében, mintegy 120 kilométerre az Antarktiszi-félszigettől. Amikor a berendezéseket visszahozták és átnézték a több száz órányi anyagot, egy hatalmas, hordótestű cápa úszott át a képen a félhomályos, jeges vízben. Alan Jamieson professzor, a kutatóközpont igazgatója így fogalmazott:

Az expedíció célja az volt, hogy dokumentáljuk a Déli-Shetland-árok teljes biodiverzitását, a rákféléktől a halakig. Az eredmények önmagukban is lenyűgözőek voltak, de amikor ennyi délen töltött nap után egy ekkora, szinte páncélozott testű cápa tűnt fel a felvételeken, az az egyik oka annak, amiért ez a munka igazán különleges.

A lassú mozgás és a robusztus testalkat alapján a szakemberek úgy vélik, hogy az alvócápák (Somniosidae) családjába tartozó egyedről van szó. Ezek a fajok mélytengeri környezetben élnek, rendkívül lassú anyagcserével és hosszú élettartammal. A grönlandi cápa például több száz évig is élhet, és az Északi-sarkvidék hideg vizeiben fordul elő. A déli féltekén ismert a déli alvócápa (Somniosus antarcticus) jelenléte, ám eddig nem volt bizonyíték arra, hogy ennyire déli szélességen is megjelenhet.

Jamieson szerint a rendszertan sem egyértelmű. Az alvócápákat három fajra osztják: Somniosus macrocephalus (grönlandi cápa), S. pacifica (csendes-óceáni alvócápa) és S. antarcticus (déli alvócápa). A név ellenére az eredeti S. antarcticus példányt nem is az Antarktiszon találták. Ráadásul nem teljesen tisztázott, hogy a pacifica és az antarcticus valóban külön faj-e. Mivel a korai kutatások nagy része száz évvel ezelőtt zajlott, a szakértő szerint genetikai mintákra lenne szükségük.

Az expedíció során összesen 400 órányi víz alatti felvétel készült, és mindössze egyetlen példány jelent meg a kamerák előtt. Ez azt jelenti, hogy kifejezetten nehezen észlelhető állatokról van szó.

Korábban legalább öt másik cápafajt jegyeztek fel a Déli-óceán térségében, de alvócápát még soha nem sikerült élőben, természetes környezetében rögzíteni. A mostani észlelés azért különösen meglepő, mert az antarktiszi halak többsége speciális alkalmazkodással – például „fagyálló” fehérjékkel – képes túlélni a rendkívül hideg vizet. A megfigyelt cápa 490 méteres mélységben, körülbelül 2 Celsius-fokos vízben úszott. Ez a vízréteg valamivel melegebb a felszín alatti zónában, és valószínűleg átjáróként szolgálhat a délebbre fekvő területek felé.

A kutatók nem tartják valószínűnek, hogy egy eltévedt egyedről lenne szó, írja az IFLScience. Elképzelhető, hogy az alvócápák rendszeresen megfordulnak ezen a területen, de a rövid antarktiszi kutatási szezon és a faj alacsony egyedsűrűsége miatt eddig nem sikerült őket dokumentálni.

Nyitókép: Alvócápa (illusztráció) / valda butterworth/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzáférhetőségi eszközök