Túlélheti-e az emberiség a Nap vörös óriás fázisát? A földönkívüli civilizációk (ETC-k) talán már szembesültek ezzel az egzisztenciális fenyegetéssel. Vajon túlélhették-e azt úgy, hogy űrhajók használata nélkül vándoroltak át egy másik csillagrendszerbe?
A mi technológiai szintünkön még mindig öt évbe telik, hogy egy orbitert eljuttassunk a Jupiterhez. Sok szó esik a generációs csillaghajókról, ahol az emberek generációkig élhetnének, miközben úton vannak egy távoli lakható bolygó felé. Ezeknek az űrhajóknak nem kell a fénysebesség közelébe érniük, ehelyett emberek egész generációi élnének és halnának meg egy másik csillaghoz vezető, több száz vagy ezer évig tartó utazás során. Jó belegondolni, de ez egyelőre puszta fantázia. Van más mód arra, hogy mi vagy más civilizációk elmeneküljünk a halálra ítélt otthonunkból? Egy új tanulmány szerint az ETC-knek talán nincs is szükségük csillaghajókra ahhoz, hogy elmeneküljenek az egzisztenciális fenyegetések elől és elutazzanak egy másik csillagrendszerbe. Ehelyett szabadon lebegő bolygókat, más néven gazemberbolygókat használhatnának.
A tanulmány szerint a földönkívüli civilizációk szabadon lebegő bolygókat használhatnak csillagközi közlekedési eszközként, hogy elérjék, felfedezzék és kolonizálják a bolygórendszereket. Lehetséges, hogy a Tejútrendszerben vagy a több százmilliárd galaxis valamelyikében található kóbor bolygók saját életet hordoznak magukkal a felszín alatti óceánokban, amelyeket a radiogén bomlás melegen tart. Ha aztán találkoznak egy csillaggal, és gravitációs kötődésbe kerülnek, akkor ez az élet gyakorlatilag arra használta a bolygót, hogy egy vendégszeretőbb helyre szállítsa magát. Miért ne tudná ezt egy civilizáció utánozni? A szabadon lebegő bolygókról azt gondoljuk, hogy sötétek, hidegek és barátságtalanok. És azok is, hacsak nincsenek meleg felszín alatti óceánjaik. De van néhány előnyük is. A szabadon lebegő bolygók állandó felszíni gravitációt, nagy mennyiségű helyet és erőforrásokat biztosíthatnak.
A felszíni és felszín alatti óceánokkal rendelkező szabadon lebegő bolygók vizet biztosíthatnak fogyasztható nyersanyagként és az űrsugárzás elleni védelemként. Egy fejlett civilizáció a bolygót még nagyobb előnyökre is képes lenne megtervezni a kormányzásával és az energiaforrások fejlesztésével. A szerző azt sugallja, hogy ha mi a szabályozott fúzió használatának küszöbén állunk, akkor a fejlett civilizációk talán már használják azt, ami egy frigid gaz bolygót olyanná változtathatna, ami képes lenne életet fenntartani. A tanulmány szerzője négy olyan forgatókönyvet vázol fel, amelyben az ETC-k kihasználhatják a gaz bolygók előnyeit. Az első forgatókönyv egy olyan bolygóról szól, amely történetesen egy ETC szülőbolygója mellett halad el. Hogy ez milyen gyakran fordulhat elő, az a gazember bolygók számától függ. Egyelőre nem tudjuk, hány van belőlük, de biztosan van néhány. 2021-ben egy kutatócsoport bejelentette, hogy a Tejútrendszer egyik régiójában 70 és 170 közötti, egyenként Jupiter nagyságú gazemberbolygót fedeztek fel.
Egy 2020-as tanulmány szerint pedig akár 50 milliárd is lehet belőlük a galaxisunkban. Vajon honnan származnak ezek a bolygók? A legtöbbjük valószínűleg gravitációs események hatására lökődik ki a naprendszeréből, de néhányuk a csillagokhoz hasonlóan akkréció útján is kialakulhat. A bolygók másik forrása a Naprendszerünk Oort-felhője. Ha más csillagrendszerekben is van ilyen felhő, akkor azok is bőséges forrásai lehetnek a csillagtevékenység által kidobott bolygóknak. De milyen gyakran számíthat egy ETC, vagy a mi civilizációnk arra, hogy egy gazember bolygó elég közel jön ahhoz, hogy stoppoljon? Egy 2015-ös tanulmány kimutatta, hogy a W0720 (Scholz-csillag) kettőscsillag mintegy 70 ezer évvel ezelőtt áthaladt Naprendszerünk Oort-felhőjén. Bár ez egy csillag volt, és nem bolygó, azt mutatja, hogy az objektumok viszonylag közel haladnak el. Ha igazak azok a tanulmányok, amelyek több milliárd szabadon lebegő bolygót jósolnak, akkor ezek közül néhány valószínűleg már jóval azelőtt elhaladt az Oort-felhő mellett, vagy éppen azon keresztül, hogy rendelkeztünk volna az észlelésükhöz szükséges eszközökkel.
Az Oort-felhő nagyon messze van, de egy kellően fejlett civilizáció képes lehet arra, hogy észrevegyen egy közeledő bolygót, és odamenjen, hogy találkozzon vele. A második forgatókönyv szerint a technológia segítségével egy gazember bolygót közelebb lehet irányítani egy civilizáció otthonához. A harmadik forgatókönyv hasonló a másodikhoz. Ez is egy, a civilizáció külső Naprendszeréből származó objektumot foglal magában. A tanulmány a Naprendszerünkben található Sedna törpebolygót hozza fel példának. A Sedna erősen excentrikus pályán kering, amely a Naptól 76 AU távolságból 937 AU távolságba kerül körülbelül 11 ezer év alatt. Megfelelő technológiával és átfutási idővel egy olyan objektumot, mint a Sedna, menekülőhajóvá lehetne alakítani. Rengeteg potenciális probléma merül fel ezzel vvizont. Egy törpebolygónak a Naprendszer távoli részeiből a belső Naprendszerbe való behurcolása megzavarhatja más bolygók pályáját, ami mindenféle veszélyekhez vezethet.
A veszélyek azonban enyhülnek, ha egy főszekvencia utáni csillag körül keringő civilizáció már kifelé vándorolt a változó lakhatósági zónával. A negyedik forgatókönyv szintén olyan objektumokat érint, mint a Sedna. Amikor egy csillag elhagyja a fősorozatot és kitágul, van egy kritikus távolság, amikor az objektumok inkább kilökődnek a rendszerből, minthogy gravitációsan a haldokló csillaghoz kötődjenek. Ha egy ETC pontosan meg tudná határozni, hogy ezek az objektumok mikor fognak kóbor bolygóként kilökődni, akkor előre fel tudná készíteni és ki tudná lovagolni a haldokló naprendszerből. Ez rendkívül veszélyes lehet, mivel a csillagból való erőszakos tömegvesztés időszakai óriási veszélyt jelentenek.
Mindezen forgatókönyvek szerint a csavargó bolygó vagy más égitest nem állandó otthont jelent, hanem mentőcsónakot. A fenti forgatókönyvek mindegyikében a szabadon lebegő bolygók nem szolgálhatnak állandó menekülési eszközként az egzisztenciális fenyegetések elől, magyarázza a szerző. Az ilyen bolygók a belsejükben csökkenő hőtermelés miatt végül nem képesek fenntartani a folyékony vízzel teli óceánokat (ha léteznek ilyen óceánok). A szabadon lebegő bolygók emellett elszigeteltek, és kevesebb erőforrással rendelkeznek, mint a Naprendszerben lévő bolygók. Nincsenek például aszteroidák, amelyeket bányászni lehetne, és nincs ingyenes napenergia. Nincsenek évszakok, nincs éjszaka és nappal. Nincsenek növények, állatok vagy akár baktériumok. Ezek egyszerűen csak eszközök egy cél eléréséhez.
(Forrás: ScienceAlert)
