A James Webb teleszkóp az űrkutatás történelmében most először készített egyértelműen beazonosítható felvételeket a szén-dioxidról egy 130 fényévre lévő exobolygó légkörében, írja az Interesting Engineering.
A HR 8799 jelű, több exobolygóból álló rendszer már régóta foglalkoztatja azokat a csillagászokat, akik a bolygóképződési mechanizmusokat kutatják. A most felfedezett szén-dioxid bizonyíték arra, hogy a rendszer óriásbolygói a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz hasonlóan úgynevezett magakkréció során, vagyis szilárd anyagok felhalmozódása, majd gáz megjelenése után alakultak ki.
Ez is érdekelhet! Fémes zápor és 18 ezer kilométer/órás orkán uralkodik ezen az exobolygón
Azzal, hogy kiszúrtuk a szén-dioxid jelenlétét, egyben azt is kimutattuk, hogy e bolygók légkörében az olyan nehezebb elemek, mint például a szén, az oxigén és a vas jelentős hányada megtalálható. Tekintettel arra, amit a csillagról tudunk, amely körül keringenek, mindez valószínűleg arra utal, hogy magakkrécióval alakultak ki
– mondta William Balmer, a Johns Hopkins Egyetem asztrofizikusa, a kutatás vezetője.
A HR 8799 egy meglehetősen fiatal bolygórendszer, mindössze 30 millió éves, szemben a mi 4,6 milliárd éves Naprendszerünkkel. Fiatal bolygói, amelyek még a keletkezésükből származó hőt sugározzák, intenzív infravörös fényt bocsátanak ki.
A James Webb űrteleszkóp (illusztráció)
Fotó: Shutterstock
A mostani felfedezés rávilágít a James Webb kivételes érzékenységére, egyben bizonyítja azt is, hogy a teleszkóp közvetlenül képes elemezni az exobolygók légkörének kémiai összetételét. A tudósok éppen ezért azt tervezik, hogy a módszert további óriás exobolygók megismerésére is felhasználják majd. Balmer így nyilatkozott ennek a jelentőségéről:
Az óriás exobolygók kialakulásának megismerése kulcsfontosságú lépés ahhoz, hogy a Föld-szerű bolygók létrejöttét, túlélését és lakhatóságát is jobban megértsük a jövőben.
Ha tovább olvasnál: 4 egészen apró, Föld-szerű bolygót fedeztek fel egészen közel hozzánk
Egy másik friss felfedezés során egyébként kiderült az is, hogy a mindössze 20 fényévnyire található HD 20794 d jelű exobolygó – amelynek tömege alig hatszorosa a Földének, és egy Naphoz hasonló csillag körül kering – éppen megfelelő távolságban ahhoz, hogy felszínén folyékony víz legyen. Éppen ezért elképzelhető, hogy egy lakható égitestről van szó.
