1935-ben Erwin Schrödinger osztrák származású ír fizikus egy gondolatkísérletet írt le, amely rávilágított a kvantummechanika középpontjában álló, égbekiáltó problémára. Bár a paradoxon a mai napig fennáll, lehetséges, hogy néhány elméleti fizikusnak most sikerült megoldást találnia rá, írja a Science Alert.
Erwin Schrödinger, hogy a kvantumelmélet abszurditását szemléltesse, 1935-ben egy képzeletbeli macskát egy olyan zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, amely radioaktív anyagot tartalmaz – ez egy óra alatt vagy lebomlik, vagy nem. Ha igen, akkor egy kalapács összetör egy hidrogén-cianidos üveget, ezzel megölve a macskát.
Ez is érdekelhet! Megmérték az emberi gondolkodás sebességét
Schrödinger szerint, ha egy órára magára hagyjuk a dobozt, és időközben nem történik atombomlás, azt mondhatjuk, hogy a macska él. A gondolatkísérlet azonban itt válik bonyolulttá: ahhoz, hogy megtudjuk, tényleg él-e a macska, ki kell nyitnunk a dobozt.
Csakhogy a kvantumelmélet szerint az állat hullámfüggvénye egyszerre tartalmazza egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét,
vagyis elméletileg lehetséges, hogy a doboz kinyitása előtt egy halott macska fekszik a dobozban – még akkor is, ha a kinyitása után mi már élő macskát látunk.
Schrödinger nem tudta elfogadni ezt az abszurd elképzelést, a paradoxonra pedig az elmúlt közel 100 évben nem érkezett megnyugtató válasz. A Barcelonai Autonóm Egyetem elméleti fizikusai azonban úgy gondolják, végre magyarázatot találtak arra, hogy Schrödinger macskája miért mindig ugyanabban az állapotban bukkan elő a dobozból – ezzel kapcsolatos kutatásuk a Physical Review X című folyóiratban jelent meg.
Philipp Strasberg, Teresa E. Reinhard és Joseph Schindler rámutat: Schrödinger macskája mindig pontosan élő vagy halott lesz, de soha nem lehet egyszerre mindkettő.
Ha tovább olvasnál: Létezik egy állatfaj, amiből a mai napig senki sem látott élő példányt
Elképzelésük szerint egy részecske összes lehetséges állapotát egyformán érvényesnek kell felfognunk úgy, hogy ezek mindegyike a saját univerzumát képviseli. E világok közül azonban csak egy szövődik bele a miénkbe – ez az általunk valóságként érzékelt világ pedig annyira összetett és kiforrott, hogy nem lehet egyszerre két különböző állapotban.
A mindennapi valóság annyira sok részecskét tartalmaz, hogy ezeknek elképesztően gyors kölcsönhatásai nagyon gyorsan eldöntik az eldöntetlen állapotokat, így az úgynevezett multiverzum – ami lehetővé tenné, hogy Schrödinger macskáját egyszerre lássuk élőnek és holtnak – számunkra egész egyszerűen nem érzékelhető.
