Létezik az idő? A válasz erre a kérdésre kézenfekvőnek tűnhet: természetesen létezik! Csak nézzünk meg egy naptárat vagy egy órát. A fizika fejlődése azonban azt sugallja, hogy az idő nem létezése nyitott lehetőség, és ezt komolyan kell vennünk. Hogyan lehetséges ez, és mit jelentene ez?
A fizika válságban van. Az elmúlt nagyjából egy évszázadban a világegyetemet két rendkívül sikeres fizikai elmélettel magyaráztuk: az általános relativitáselmélettel és a kvantummechanikával. A kvantummechanika leírja, hogyan működnek a dolgok a részecskék és a részecskék kölcsönhatásainak hihetetlenül apró világában. Az általános relativitáselmélet a gravitáció és a tárgyak mozgásának nagy képét írja le. Mindkét elmélet a maga nemében rendkívül jól működik, de úgy gondolják, hogy a kettő ellentmond egymásnak. Bár a konfliktus pontos természete vitatott, a tudósok általában egyetértenek abban, hogy mindkét elméletet fel kell váltani egy új, általánosabb elmélettel.
A fizikusok egy olyan kvantumgravitációs elméletet szeretnének létrehozni, amely felváltja az általános relativitáselméletet és a kvantummechanikát, miközben mindkettő rendkívüli sikerét megragadja. Egy ilyen elmélet megmagyarázná, hogyan működik a gravitáció nagy képe a részecskék miniatűr skáláján. Kiderült, hogy a kvantumgravitáció elméletének előállítása rendkívül nehéz. A két elmélet közötti konfliktus feloldására tett egyik kísérlet a húrelmélet. A húrelmélet a részecskéket akár 11 dimenzióban rezgő húrokkal helyettesíti. A húrelmélet azonban egy további nehézséggel is szembesül. A húrelméletek számos olyan modellt kínálnak, amelyek nagyjából a miénkhez hasonló univerzumot írnak le, és nem igazán tesznek olyan egyértelmű előrejelzéseket, amelyeket kísérletekkel lehetne tesztelni, hogy kiderüljön, melyik modell a helyes.
Az 1980-as és 1990-es években sok fizikus elégedetlen lett a húrelmélettel, és a kvantumgravitáció számos új matematikai megközelítésével állt elő. Ezek közül az egyik legismertebb a hurok-kvantumgravitáció, amely azt javasolja, hogy a tér és az idő szövete rendkívül apró, diszkrét darabokból, azaz "hurkokból" álló hálózatból áll. A hurokkvantumgravitáció egyik figyelemre méltó aspektusa, hogy látszólag teljesen kiküszöböli az időt. A hurokkvantumgravitáció nem az egyetlen, amely eltörli az időt: számos más megközelítés is úgy tűnik, hogy az időt mint a valóság alapvető aspektusát eltörli. Tudjuk tehát, hogy új fizikai elméletre van szükségünk a világegyetem magyarázatához, és hogy ebben az elméletben nem biztos, hogy szerepel az idő.
Tegyük fel, hogy egy ilyen elmélet helyesnek bizonyul. Ebből az következne, hogy az idő nem létezik? Ez bonyolult, és attól függ, mit értünk létezés alatt. A fizikai elméletek nem tartalmaznak asztalokat, székeket vagy embereket, és mégis elfogadjuk, hogy asztalok, székek és emberek léteznek. Miért? Mert feltételezzük, hogy ezek a dolgok magasabb szinten léteznek, mint a fizika által leírt szint. Azt mondjuk, hogy az asztalok például a világegyetemben száguldozó részecskék mögöttes fizikájából keletkeznek. De miközben elég jó érzékünk van ahhoz, hogy egy asztal hogyan állhatna össze az alapvető részecskékből, fogalmunk sincs arról, hogy az idő hogyan állhatna össze valami ennél is alapvetőbb dologból.
Tehát hacsak nem tudunk egy jó magyarázatot adni arra, hogyan keletkezik az idő, nem egyértelmű, hogy egyszerűen feltételezhetjük az idő létezését. Lehet, hogy az idő semmilyen szinten nem létezik. Egész életünk az idő köré épül. A jövőre tervezünk, annak fényében, amit a múltról tudunk. Az embereket erkölcsileg felelőssé tesszük múltbeli tetteikért, azzal a céllal, hogy később elmarasztaljuk őket. Részben azért hisszük magunkat ágenseknek (entitásoknak, amelyek képesek dolgokat tenni), mert tervezhetjük, hogy úgy cselekszünk, hogy a jövőben változásokat idézzünk elő. De mi értelme van annak, hogy a jövőbeni változás érdekében cselekedjünk, amikor - nagyon is valóságos értelemben - nincs jövő, amiért cselekedhetnénk?
Mi értelme megbüntetni valakit egy múltbeli cselekedetért, amikor nincs múlt, és így nyilvánvalóan nincs is ilyen cselekedet? Az a felfedezés, hogy az idő nem létezik, úgy tűnik, az egész világot megállítaná. Nem lenne okunk felkelni az ágyból. Van kiút ebből a zűrzavarból. Bár a fizika megszüntetheti az időt, úgy tűnik, hogy az ok-okozati összefüggést érintetlenül hagyja: azt az értelmet, amelyben egy dolog egy másik dolgot előidézhet. Talán a fizika tehát azt üzeni nekünk, hogy az ok-okozati összefüggés és nem az idő az univerzumunk alapvető jellemzője. Ha ez igaz, akkor az ügynöki tevékenység még mindig fennmaradhat. Mert lehetséges, hogy a cselekvés értelmét teljes egészében oksági értelemben rekonstruáljuk.
(Forrás: Phys)
