Egyre gyorsabban telnek a napok. Már megint azon kapod magad, hogy hétvége van? Még csak most kezdődött az év, de már mindjárt véget is ért a január. Ahogy öregszünk miért tűnik gyorsabbnak az idő múlása? Mi az a pszichológiai csavar, ami folyton, hétről-hétre átver minket? Vagy van erre fiziológiai magyarázat?
Számos magyarázatot hoztak fel a jelenség magyarázatára. A legegyszerűbb ezek közül az, hogy az új tapasztalatok kódolása tovább tart, mint az ismerős tapasztalatoké, és amikor fiatal vagy, minden tapasztalat új, így az idő lassabban telik. De az is lehet, hogy az időérzékelésünk az eddig megélt időhöz viszonyít. Mondjuk, egy ötéves gyereknél az elmúlt két év az életének 40%-át teszi ki. De egy ötven éves felnőttnél az elmúlt két év csupán 4%-át jelenti az egész felidézhető életének. Tehát egy gyerek számára két év örökkévalóságnak tűnhet, míg egy felnőtt számára ugyanaz a két év egyáltalán nem is tűnik hosszúnak.
Adrian Bejan professzor egy másik elmélete szerint az agyunk feldolgozási sebessége csökken, ahogy az ideghálózat összetettsége az öregedés során növekszik. Amikor fiatal vagy, az agyadban lévő elektrokémiai jeleknek rövidebb utat kell megtenniük, ami azt jelenti, hogy több mentális képet tudsz feldolgozni időegységenként. Amikor azonban idősebb vagy, a jeleknek hosszabb távolságokat kell megtenniük, így kevesebb mentális képet dolgozol fel.
De nem csupán a kor változtatja meg az időérzékelésünket, hanem bizonyos helyzetek is. Mindannyian éreztük már, hogy a szerelmünkkel csak úgy elszállnak a másodpercek, észre se veszük, hogy telik az idő, de például egy életveszélyes helyzetben mintha lassított felvételben haladnának a dolgok.
